Folia archeologica 18.

Gedai István: A gyönki XIII. századi éremlelet

A GYÖNKI ÉREMLELET 147 tennők az elrejtési időt, várhatnánk későbbi kölni veretet is. Végső eredményképpen a lelet elrejtésének idejét 1210 körűire gondoljuk tenni. Ebből természetesen következik, hogy II. Eberhard érsek Luschin 8., 10., és 13., II. Ottó püspök Luschin 296. és 297., valamint IV. Henrik őrgr. Luschin 142 típusát ez év előtt vert denárainak kell tartanunk. Említettük, hogy a friesachi dénárok főbb verdéi meghatározottak, de — főként az illegális verésre gondolva — több verde létével kell számolnunk a ma ismerteknél. Értelmetlen feliratú pénzt nem tarthatunk a salzburgi érsek, vagy karinthiai hg. stb. veretének, még ha az éremkép tökéletes is és teljesen megegyezik a hivatalos kibocsátó pénzével. Ilyen veretnek tartjuk a leírás 4. és 5. tételét, ahol a 4. tétel két érmének képe tiszta, jól vésett ; nem tér el a többi L. 6. BE. 1.-től, még súlya és anyagának finomsága is megfelel e csoportnak. Ugyanilyennek tartjuk a 10. tétel L. 6., és 15. tétel L. 8. feliratváltozatú példányait. Természetesen, ahol az éremképek is eltérnek, ott biztosabban mondhatjuk, hogy utánzattal van dolgunk, s más verde termékeként kell kezelnünk ; különösen, ha az éremkép annyira barbarizált, mint a leletleírásban szereplő 11. és 12. tétel példányai. Természetesen minden apró eltérés még nem jelent külön változatot, más típust. Egy faj verőtöveit nem egy vésnök készítette és bár pontosan meghatározott feladatot kapott, ahol a képnek és feliratnak elvileg minden példányon azonosnak kellett lenni — a különböző verőtöveken készülteknél is —, a szigorú előírás mégis hagyott lehetőséget — ha nagyon kicsit is — a művészi szabadságnak. Pl. a L. 10. előlapján a püspök ruhája különböző. Van olyan példány, ahol csak sima redők vannak, másokon középen végig gombsor húzódik, ismét másokon gombok helyett kereszteket találunk. Természetesen ez csupán azt jelenti, hogy ezeknek a verőtöveit nem egy vésnök készítette. Nem jelent minden esetben változatot a betűk eltérése sem. Ugyancsak a L. 10. példányain figyelhetjük meg, hogy a megszokott £ betűt némelykor E-nek vésték. Az egyik L. 6. példány pedig azt bizonyítja, hogy az ~ — oo betűváltozatok sem jelenthetnek semmit, mert egy vereten fordul elő mindkét típus. Feltétlenül más fajnak számít viszont a 17. tétel L. 8. hibridváltozata ; verdéhez és kibocsátóhoz kötése a jövő kutatásának feladata. A Magyar Nemzeti Múzeumban még egy, ezzel teljesen azonos példány van,

1

4 sajnos, ismeretlen lelőhelyről. Ennek felirata ~ АСА... Ugyancsak behatóbban kell a jövőben foglalkozni még a 9. tétel L. 6. BE. 81.-el. Ebből a típusból a leletünkben előkerült példányon kívül még két db ismeretes a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárának gyűjteményében. Az egyik a somogy megyei Szill-ről való,

1

5 a másik lelőhelye ismeretlen.

1

0 Valószínűleg a kettő közül valamelyiket vizsgálhatta Baumgartner, mert leírásában a Nemzeti Múzeum gyűjteményét jelöli. Amit a lelet példányánál az „A" betűre vonatkozóan említettünk, akkor ezt most határozottan állíthatjuk, mert ezeken a példányokon a képmezőben nincs „A" betű, hanem az egyik körirati mezejében látható, ill. inkább csak sejthető. Mindkét, most tárgyalt típusnál — ez és az L. 8. hibrid — kellő mennyiségű anyag birtokában majd figyelembe kell venni azt a körülményt is, hogy — legalábbis eddig — csak magyarországi lelőhelyről ismeretesek. 1

4 Ltsz. : 160/1896—10. 1

5 Ltsz. : 39/1878—5. If

i Ltsz.: 78/1873—10.