Folia archeologica 18.

F. Vattai Erzsébet: A margitszigeti korona és gyűrű

130 F. VATTAI ERZSÉBET házassági kapcsolatokkal igyekezett megnyerni a környező népeken uralkodó hercegeket. Ratiszláv, atyja révén, 1242—43-ig Csernigov fejedelme volt.

22 Az országba betörő tatárok elől atyjával együtt Bélához menekült. Béla hozzáadta leányát, Annát, feleségül. Ratiszláv előbb a halicsi királyságot kapta meg, de megtartani nem tudta, majd IV. Béla Boszniát juttatta vejének kárpótlásul. Ratiszláv élénk szervező tevékenységet fejtett ki, sőt a bolgár cári címet is felvette.

23 1264-ben Anna már Ratiszláv özvegyeként szerepel. Két fiával, Mihály és Béla hercegekkel, a bánok fölé helyezve, Boszniát és Macsót kormányozta.

2

4 Anna és gyermekeinek uralma néhány magyarországi várra is kiterjedt IV. Béla adományából, aki ilyen irányú rendelkezéseivel trónutódja, V. István jogait csorbította. Az apa és fiú között felmerült ellentéteket Anna hercegnő érdekeinek megfelelően használta ki. 1265-ben, amikor IV. Béla és V. István seregei álltak szemközt, Béla macsói herceg IV. Béla seregeinek egyik fővezére volt. A győztes V. István, amikor szüleit testvére hajlékában, a nyúlszigeti kolostorban viszontlátta, Anna hercegnővel és Béla macsói herceggel is kibékült.

2

5 A béke azonban nem lehetett tartós, legalábbis Anna hercegnővel. IV. Bélát végső betegségében Anna ápolta és teljes mértékben befolyásolta, így történt, hogy IV. Béla halála után a királyi kincseket magához véve vejéhez, Ottokárhoz ment.

2

6 A páratlan becsű kincs később sem került vissza ismét.

2

7 V. István Béla macsói herceget anyja árulásáért nem büntette, méltóságában meghagyta. V. István halála után is a királyi udvarban maradt, ott érte a szörnyű tragédia. Béla hercegnek családja, úgy látszik, nem 2

2 Uo. 465. 2

3 „Nos Razlaus Dux Galacie ac imperátor bulgarorum". Zichy Okmánytár I. (Pest 1871) 5., 8. sz. ; Wertner M., i. m. 467., 1. j., 468. — Az oklevélnek kelte nincs, de Pauler abból, hogy István már mint „primogenitus rex" szerepel benne, 1258—1260 tájáról származtatja. Pauler Gy., 1. m. II. 178. j. 2

4 Wertner M., i. m. 470., 473. ; Pauler szerint Mihály valószínűleg Boszniát, Béla Macsót kapta meg. Pauler Gy., V. István bolgár hadjáratai. Hunfalvy-album. (Bp. 1891) 171., 1. j. 2

5 Pauler Gy., A magyar nemzet ... II. 264. és 203. j. ; Wenzel G., Árpád-kori új okmánytár. Mon. Hung. Hist. I. oszt. VIII. (Pest 1862) 138., 92. sz. 2

6 A Reimchronik szerint Béla maga adta leányának a kincset. Ottokars österreichische Reimchronik Seemüller, J., Mon. Germ. Hist. Scriptorum qui vernacula lingua usi sunt. V. Pars I. (Hannover 1890) 135. 10239—10252. sor. ; Vö. Pauler Gy., A magyar nemzet ... II. 211. j. 2

7 1271. júl. 2. pozsonyi békében V. István lemondott maga és örökösei nevében minden jogáról a koronára, kardra, láncra, nyeregre és más drágaságokra, amelyeket Anna hercegnő magával vitt. Pauler Gy., A magyar nemzet ... II. 290—291. „Renunciamus insuper juri et accioni nobis et nostris heredibus competentibus de insigniis Regalibus ; corona videlicet gladio, monili, sella, scutellis et aliis clenodiis ас thesauro delatis per dominam Annam in Regno Boemorum". Wenzel G., Árpád-kori új okmánytár III. 254. — Ottokár később IV. Lászlónak megígérte, hogy visszaadja a kincseket, amelyek között két aranykoronát is felsorolnak— 1276. nov. „... prominens rex Boemie memorato regi Ungarie omnes thesauros reddere, quos aliquando amita ipsius regis Ladislavi Anna regina de Mazowe asportaverat eique tradiderat, videlicet duas coronas aureas et ceptra regalia, ас preciosissimam anphoram auream nobilissimis gemmis undique adornatam mire pulcritudinis, et alia quam plura clenodia aurea que a tempore regis Ungarie Áttile, et ab aliis sucessoribus suis usque nunc in Ungaria fuerant conservata" Continuatio Vindobonensis Annales Austriae. Pertz, G. H., Mon. Germ. Hist. Script. IX. (Hannover 1851) 708. ; Szabó К., i. m. 44., 2. j. ; Ipolyi A., A magyar szent korona. (Bp. 1886) 69,. 3. j. — végül Ottokár IV. László kiskorúságára hivatkozva ígéretét mégsem teljesítette. Az Ottokárhoz került magyar királyi kincseket Kunigunda révén Rosenberg Zavis, tőle pedig a hohenfurti apátság örökölte. Szabó K., i. m. 174. ; Genthon /., Magyar műkincsek Csehországban. Apollo 1937. 3—4.