Folia archeologica 18.

F. Vattai Erzsébet: A margitszigeti korona és gyűrű

A MARGITSZIGETI KORONA ÉS GYŰRŰ Első cikkem a margitszigeti koronáról (55. ábra) a Budapest Régiségei 18. kötetében, 1958-ban jelent meg.

1 A téma kidolgozása előtt évekig tartó anyaggyűjtést végeztem. Sajnos, már a cikk írásakor láttam, hogy nem könnyű feladatra vállalkoztam, amikor az egymásnak ellentmondó adatok, de korhatározás tekintetében is a koronával már előzőleg foglalkozó kitűnő szakemberek XIII., illetve XIV. századra keltező véleménye alapján állást kellett foglalnom a korona stílusát, korát, egykori tulajdonosát illetően. A cikknek ma is pozitív eredménye a korona stílusának meghatározása, XIII. századi keltezése, amelyet Jankovich Miklós, kiváló szakértő és műgyűjtő újabban ismertté vált levelének adatai is alátámasztanak. A felgyújtott összehasonlító anyag

2 és a margitszigeti koronára vonatkozó irodalom első ízben összefoglaló közlése szintén indokolta a cikk megjelenését. Egyúttal a nagyváradi királysírokra vonatkozó kutatást is sikerült egykét új, illetve újra értékelt adattal gazdagítanom. Cikkem megjelenése után Feuerné Tóth Rózsa 1958-, 1959- és 1961-ben a margitszigeti domonkos apácatemplom területén ásatást végzett. Jankovich Miklós pedig szépatyja hagyatékában a margitszigeti leletről eddig ismeretlen adatokat tartalmazó levélre

3 bukkant. Jankovich levelét Feuerné Tóth Rózsa ásatási eredményei kapcsán közölte.

4 Jankovich Miklós neves műgyűjtő 1838 novemberében megtekintette a margitszigeti sírleletet, néhány hónappal azután, hogy a pesti árvíz a margitszigeti domonkos apácatemplom romjai között a koronát tartalmazó sírt felvetette és illetéktelen kezek feltárták. Jankovich szakvéleményt adott József nádornak, a sziget akkori tulajdonosának, aki egyúttal a Magyar Nemzeti Múzeum fölött is felügyeletet gyakorolt. Jankovich levele fennmaradt a nádori iratok között, fogalmazványa pedig a Jankovich levelestárban, amelyet a Nemzeti (Széchényi) Könyvtár őriz.

5 Jankovich irata vitázó jellegű.

6 Bizonyítja, hogy a korona és a zafírköves aranygyűrű férfi fejre, illetve kézre illő, a vörösmárvány sírkő töredéken „Hic sepultus" olvasható. Véleménye szerint a sír csak V. Istváné lehetett. Jankovich levele igen érdekes, érthetetlen azonban, hogyan lehet ilyen ellentmondás a külső szakvélemény és a Nemzeti Múzeum leltárkönyvének bejegyzései között. A leltárkönyv szerint ugyanis a koronával inkább női sírra valló kis kalcedonköves gyűrű, csipkemaradvány került elő. Jankovich viszont arról 1 Vattai E., BpR 18 (1958) 191—210. Schramm, P. E., Herrschaftszeichen und Staatssymbolik. Schriften der Monumenta Germaniae Historica 13. a koronákkal legrészletesebben foglalkozó III. kötete (Stuttgart 1956) 1956 őszén érkezett meg. Az ekkor már kész cikkbe egy-két adatát csak utólag tudtam beilleszteni. 3 Feuerné Tóth R., BpR 21 (1964) 116., 12. j. 4 Uo. 115—131. 5 Széchényi Könyvtár. Kézirattár. Jankovich Levelestár II., 1959. 63. ; Feuerné Tóth R., i.m. 127., 116., 13. j. 6 Feuerné Tóth Ri.m. 127., 1. sz. függelék.