Folia archeologica 18.

F. Vattai Erzsébet: A margitszigeti korona és gyűrű

124 F. VATTAI ERZSÉBET értesít, hogy a sírban férh kézre illő zafírgyűrű, aranyozott textilmaradványok, rojtok

7 voltak. Természetesen a néhány hónappal a lelet előkerülése után írt szakvéleményt kell hitelesnek tekintenünk, nem pedig a múzeumi leltárkönyvbe kilenc évvel később felvett adatokat. A Nemzeti Múzeum ugyanis csak 1847-ben, József nádor halála után, hagyatékaként kapta meg az addig a nádor tulajdonában levő régiségeket. A hagyatékot Kubinyi Ágoston igazgató és Luczenbacher (Érdy) János őr vette át Alcsuton.

8 Az 1847. évi leltárkönyv bejegyzéseit újra áttanulmányoztam és a következő eredményre jutottam. A két különböző helyről származó — margitszigeti és alcsuti — leletek, úgy látszik, már az átadás előtt összekeveredtek, legalábbis a két gyűrű. Nyilván ezért a leltárkönyvbe a kis kalcedonköves alcsuti gyűrű a margitszigeti korona mellé került, viszont a margitszigeti sírból származó zafírköves aranygyűrűt alcsuti leletként vezették be (vö. Melléklet). A szűkszavú leírás alapján a kis kalcedonköves gyűrűt azonosítani már nem lehet, viszont a Jankovich szerinti férfi kézre illő XIII. századi zafírköves aranygyűrű, bár részletes leírást sem Jankovich, sem a leltárkönyv nem közöl róla, valószínűleg azonos a Magyar Nemzeti Múzeum egyik ma is meglevő, ismeretlen eredetű zafírgyűrűjével (56. ábra).

9 A gyűrű abroncsa hengeres, azaz huzal, szabálytalan fejfoglalatát hatszögű zafír ékkő díszíti. A zafír felületén ovális mélyedés van. Átmérője, fejjel együtt: 2,6 cm, a karika belső átmérője: 2,1—2,2 cm, súlya 6,01 g. A gyűrűt, azonkívül, hogy arany és zafírköves, a következő szempontok alapján azonosítom. A foglalat és az ékkő csiszolása kora gótikus stílusra vall. Mérete szerint férfi kézre illő. A Magyar Nemzeti Múzeum középkori anyagában korai ékköves gyűrű sem sok van, ez az egyetlen zafírgyűrű. Jankovich nem jelöli meg a forrást, amely alapján állítja, hogy zafírköves gyűrűt csak szentelt olajjal felkent személy hordhatott.

1

0 Az egyháziak gyűrű viseletével kapcsolatban általában, a valószínűleg a VII. század végéről származó milánói zsinathatározatra hivatkoznak, amelynek értelmében püspökök értékes drágaköves aranygyűrűt viselnek. Az ékkő színét azonban nem határozták meg, csak azt írták róla, hogy a drágakőn vésés ne legyen. Később többnyire ezt az előírást sem tartották be. A zsinati határozat latin szövege így hangzik: „Caeterum anulus episcopalis ex auro puro solide conflatus, constat cum gemma pretiosiori in qua nihil sculpti esse debet".

1

1 A zafírgyűrű a XIII—XIV. században az egyházi és világi előkelők kedvelt ékszere volt.

1

2 Feuerné Tóth Rózsa Bock adatát tévesen értelmezi és ennek alapján úgy tűnik, mintha a zafírgyűrűnek a német koronázási jelvények között különösebb szerepe volna.

1

3 1350-ben a 7 Uo. 116., 13. j. 8 Vattai E., i.m. 203., 8. j. 9 Ltsz. : 54. 429. C. Képét Hlatky a XI—XIII. századi gyűrűk között közli, származását szintén nem ismeri. Hlatky M., A magyar gyűrű. (Bp. 1928) I. t. 8., 19., 22. j. 1

0 Feuerné Tóth R., i.m. 127., 1. sz. függelék. 1

1 Cabrol, F.

—Leclercq, H., Dictionnaire d'archéologie chrétienne et de liturgie. 1/2. (Paris 1924) 2185. „Anneaux". 1

2 Church, A. H., Precious stones. Victoria and Albert Museum. (London 1924) 80. ; Az Andrássy gyűjteményből Sándor váradi püspök (1219—1230) zafírintaglio gyűrűjét ismerjük. F. Vattai E., FA 14 (1962) 126. 1

3 Feuerné Tóth R., i.m. 121., 32. j.