Folia archeologica 17.

Horváth Béla: Az Árpád-kori falusi ház a korabeli törvények tükrében

128 HORVATH BÉLA teire jóval kevesebb utalást találunk. A korabeli útleírásokban található adatoknál feltétlenül számolnunk kell az utazók elfogultságával, valamint a történeti források eredeti szövegének esetleges téves fordításával. Mindezen nehézségek ellenére állíthatjuk, hogy a X—XIV. századi írásos emlékekből átvett, és a falusi házakra vonatkozó adatok felhasználása elősegíti az Árpád-kori falusi települések kutatását. E terület jelenlegi régészeti kutatása mellett feltétlenül szükségesnek tartjuk az említett segédadatok felhasználását. A történeti írásos emlékekben csupán elenyésző számban találhatunk utalásokat a korabeli falusi életre, az akkori dolgozó népréteg társadalmi helyzetére. A krónikák legtöbb esetben vagy az éppen akkor uralkodó király életével, a magyarság történetének megírásával, vagy egy-egy fontosabb történeti eseménynyel foglalkoznak. Elvétve találunk csak néhány utalást az Árpád-kori társadalom szegényebb néprétegeinek életére. Béla király névtelen jegyzője, Anonymus, krónikájában például a honfoglalás leírása közben megemlíti, hogy az Árpád vezérrel Magyarországra jövő magyarok miképpen építettek maguknak szálláshelyet a szerencsi vár környékén: „Árpád vezér és nemesei pedig Hung várból nagy örömmel megindulván, Turczol hegyén túl tábort ütének a Tukota vize melletti mezőn, a Zerenche hegyéig és azon hely mivoltát megszemlélvén, azon helyet saját nyelvökön zerelmesnek nevezték, mivelhogy azon helyet nagyon megszerették és ezen naptól fogva máig a Zerelmu szótól nevezik ezen helyet Zerenchnek. A hol is Árpád vezér és minden előkelői mind cselédestől, dolgukat félretéve, gunyhókat csinálván magoknak pihenő helyet választának és ott nem kis ideig maradának"

1 A krónika tehát nem sátrat, hanem kifejezetten a sátornál állandóbb jellegű építményt említ. Az állandóbb jelleget látszik alátámasztani a gunyhó szó utáni mondatrész — mely szerint a helyen nem kevés ideig tartózkodtak. Pontosan nem tudjuk eldönteni, hogy e nem kevés idő heteket, vagy hónapokat jelentett-e, annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy a gunyhó kifejezés a sátornál jobban helyhez kötött épületre utal. Ugyancsak Anonymus krónikájában a honfoglalás leírása közben említi a szerző, hogy az ország északi részébe betelepülő magyarság egy része Árpád vezetésével az Eger folyó mentén gunyhókat épít: „Innen aztán Árpád vezér és övéi megindulván, az Egur vizéig jövének és ott gunyhókat készítvén, néhány napig maradának . . ,"

2 Az idézetben — hasonlóan az előbbi történeti adathoz — a sátornál már állandóbb jellegű építmény szerepel. Természetesen csupán a gunyhó szó vizsgálatából még nem kaphatjuk meg az Árpád-kor legkorábbi éveire jellemző lakóház típusok pontos képét. Annyi azonban biztosnak látszik ebből az adatból is, hogy a honfoglaló magyarság a sátor mellett ismert és használt egy másfajta, lakási célokra szolgáló építményt is.

3 A XI. században fokozott mértékben előtérbe került a magántulajdon védelmének kérdése. A fejlődő és egyre inkább rétegződő gazdasági élet során éles különbségek alakultak ki egyes társadalmi csoportok anyagi helyzetében. A törzsi, 1 Szabó K., Béla király jegyzőjének könyve a magyarok tetteiről. (Bp. é. п.) XVII. fejezet, 26. 2 Uo. XIII. fejezet, 37. 3 Nagy В., Heves vármegye története. MVV (Bp. é. n.) 446.