Folia archeologica 17.

Horváth Béla: Az Árpád-kori falusi ház a korabeli törvények tükrében

AZ ARPAD-KORI FALUSI HAZ 129 nagycsaládi vagyonközösség helyét egyre inkább a magántulajdon veszi át. E gazdasági változásokból természetszerűleg következett, hogy az egyre inkább előtérbe kerülő magántulajdon védelmére a XI. századi magyar királyoknak határozott törvényeket kellett hozniok, hogy az akkori viszonyokat figyelembe véve kétségkívül haladó gazdasági és társadalmi változásoknak érvényt szerezzenek. Törvények szabályozták a magántulajdont ért sérelmet megtorló intézkedéseket, az ellenszolgáltatások értékét. E törvényekben — ha kis számban is — szerepelnek olyan hitelesnek elfogadható történeti adatok, melyek a korabeli házak formájára utalnak. I. István iooi körül hozott I. törvénykönyvének 35. pontja a következőket tartalmazza: „És ha a népből való ember támadja meg valamely hozzá hasonlónak a kunyhóját, öt tinót fizessen a támadásért. . I. István II. törvénykönyvének 4. pontja az I. törvénykönyvben hozott törvényt erősíti meg majdnem teljesen azonos szöveggel: „Ha közember más hasonló sorsúnak a kunyhójára tör, bűnhődjék öt tinóval".

5 Feltételezhetjük, hogy a felsorolt történeti adatokban előforduló gunyhó-kunyhó szó ha nem is teljes mértékben szilárd, de bizonyos fokig már állandóbb jellegű lakóháztípust jelent. Valószínűnek látszik, hogy csakúgy a sátor használatáról a szilárdabb lakóházra, mint a nomád életmódról a letelepedett, helyhez kötött feudális életmódra való áttérés nem történhetett egyik napról a másikra. A felsorolt adatokban szereplő kunyhószerű építmény éppen ennek az átmenetnek, a nagymérvű gazdasági és társadalmi változás időszakának jellegzetes tartozéka lehetett. A XIII. századra a fentebb említett változás többé-kevésbé már befejeződött. A gazdasági és társadalmi élet megváltozása — úgy gondoljuk — tükröződhetett a lakóházak típusaiban is. Amíg a X—XI. századra utaló történeti adatok kizárólag csak kunyhókat említenek, addig a XIII. század végére egy-egy törvényben már határozottabban helyhez kötött házakról találunk említést. IV. László törvényei pedig, melyek a Magyarországra betelepülő kunok letelepítését határozták meg, kétséget kizáróan megállapították, hogy a kunok milyen fajta házakban kötelesek keresztény szokások szerint élni. Az 1279. június 28-án kiadott I. törvénykönyv a következőképpen határozza meg a kunok megtelepedését: „És határozottan kötelezzék magukat, hogy eltávoznak és visszavonulnak sátraikból és nemezből készült házaikból és keresztény szokás szerint falvakban, földbe épített épületekben fognak lakni és tartózkodni, és határozottan ígérték, hogy mindenben a keresztény erkölcsöknek és szokásoknak fognak alkalmazkodni".

6 Alig egy hónappal az I. törvénykönyv kiadása után all. törvénykönyvben 1279. augusztus 10-én IV. László megismétli a kunok letelepítését szabályozó törvényét : 4 Szilágyi L., Árpád-kori törvények. I. István I. Törvénykönyve. (Bp. 1964) 12. 5 „Si vulgaris quidem alterius sui similis mansiunculos inveserit, quinque juvencis solvat invasionem". Corpus Iuris Hungarici 1000—1526. 36. Szent István II. Törvénykönyve 33. fejezet, 4. pont. 6 Szilágyi L., i. m. 82. IV. László I. törvénye 2. pont — a kunok állandó megtelepedéséről. 9 Folia Archaeologica