Folia archeologica 17.

Korek József: A Magyar Nemzeti Múzeum története 1945—1964

314 KOREK JÓZSEF helyreállításában, és a teljesen elveszettnek hitt anyag egy részét kiállításra alkalmas állapotba hozták. Az 1952-es év a múzeum életében szervezetileg sok változást hozott a Nemzeti Múzeum alapításának 150. évében. A sort a Központi Régészeti Könyvtár felállítása nyitotta meg. A múzeum, valamennyi dolgozójának kollektív összefogásával, teljesen házilag készítette el a meglevő bútorzat átalakításával a galériás könyvtárat és a nagy olvasótermet május i-i felajánlással. A könyvtár május 2-án nyílt meg Központi Régészeti Könyvtár címen, nyilvános jelleggel, amely később szakmai központi könyvtárrá vált. A korábbi években az egyes osztályok mellett voltak kézikönyvtárak, ahol azokat egyik tudományos dolgozó kezelte, vagy mint a Történeti Osztálynál külön könyvtári segéderő foglalkozott vele. Könyvtárunk a megalapítás óta közép-európai viszonylatban a legkomplettebb könyvtárrá vált, és a kutatók kül- és belföldi vonatkozásban egyaránt használják.

1

3 1952 végén megszületett a Középkori Osztály, amely a Történeti Tár kettéosztásából jött létre. Azok a profil-viták, amelyek 1948-tól megindultak és az 1952. évi minisztériumi felülvizsgálattal zárultak, végül is csak helyi megoldást adhattak, s a kérdés országos rendezése ismét elnapolódott. A Középkori Osztály kialakításával a vezetés a magyar történet korai szakaszának kívánt hangsúlyt adni, különös tekintettel a magyar, illetőleg a X—XI. századi Magyarország kutatásának, a csak nyomokban meglevő falukutatásnak, amely még a X—XII. századi lakóház típusát sem ismerte. A tiszalöki vízierőmű építése hozta meg arra vonatkozóan az első adatokat, hogy azután tervszerű munkával a kutatások egyik fő kérdéseként szerepeljen.

1

4 Az osztály komplexen kívánta megoldani a középkorkutatást ásató régészek, történészek, művészettörténészek összetételben — azonban a kezdeti jó indulás után a személyi ellentétek miatt egyre sorvadt, és sajnálatos módon a történészek mentek át más munkahelyre. Az osztály az épület Pollack Mihály térre néző sarkán kapott elhelyezést. Az Újkori Osztály összekovácsolódása még nehezebb feladatot jelentett, mert itt csupán meglevő gyűjteménycsoportok voltak és az egyetemről sem érkezett jól képzett szakember-utánpótlás. Legerőteljesebben a textilgyűjtemény fejlődött, és a beállított önálló textilrestaurátor szorgalmas munkája nyomán a gyűjtemény jó állapotba is került. A többi nagyobb gyűjtemény — ötvös, kerámia, ereklyeanyag, zene, vegyes gyűjtemény — kellő szakember hiányában lassan fejlődött tervszerű gyarapítás nélkül, amelyre az anyagi fedezet is hiányzott. A vásárlás kiemelkedő tárgyakra szorítkozott csupán, és új gyűjtési módszerek nem alakultak ki. A kevés szakember munkáját lekötötték az igazgatási feladatból adódó műtárgyszemlék, kiviteli bizonylatok, magángyűjtemények és az 1951. évi kitelepítési intézkedésekből ráháramló feladatok. A MMOK ontotta a megbízásokat a kitelepítettek műtárgyainak megvédése érdekében, és a kellő szervezettség nélkül folyó munka sok későbbi probléma kiinduló forrásává vált. Az azonnali határidők miatt a jegyzékbe felvett tárgyak leírásai nem elég kimerítőek, a jelzések nem kerültek rá a tárgyakra maradandó megoldással és az ide-oda irányítás következtében nagy keveredés állt be. A nem azonosítható anyag még tovább növelte a raktári gondokat. Az osztály elhelyezése is sok nehézségbe ütközött, és összezsúfoltan a volt gazdasági hivatal két szobájában helyezkedett el. 1

3 Németh E., Tízéves a Régészeti Könyvtár. Folia Arch. 15 (1963) 215—223. 1

4 Méri /., Beszámoló a tiszalöki és Túrkeve—mórici ásatások eredményeiről. Arch. Ért. 79 (1952) 49—67-