Folia archeologica 17.
Korek József: A Magyar Nemzeti Múzeum története 1945—1964
312 KOREK JÓZSEF óvár, Miskolc, Kecskemét, Szombathely stb.), máshol a helyi régészek segítségével, illetve egyes részletek megoldásával végeztük a munkát. Mind a rendező személyek azonossága, mind a mintául szolgáló történeti múzeumi kiállítás sablonossá tette azokat. Rengeteg anyagot kölcsönzött a múzeum a sajnos még nem teljesen rendezett gyűjteményekből, sok anyag azonosítás nélkül került ki, amelynek nehézségei a későbbi években elkezdett revíziós munkánál tűntek elő. A múzeum létszámilag tovább növekedett, örvendetesen gyarapodott az ifjú kutatók száma, s a múzeum összetételében is kezdett megváltozni. 1950 végén megszűnt a Parlamenti Múzeum, gyűjteményünkbe tartozó anyaga beolvadt 3 kezelő személyével együtt. Az anyagban történeti ereklyék, a festmény- és metszetanyag jelentett érdembeni gyarapodást. A múzeum vezetésére 1951. április 15-én Fülep Ferenc kapott megbízást főigazgató helyettesi jelleggel. A vezetés összefogottabbá, határozottabbá vált, azonban nem volt mentes az akkori politikai légkör és általános vezetési stílus hibáitól. A Régészeti Osztályon lényeges változás következett be azáltal, hogy Vértes László áthelyezésével a paleolit gyűjtemény teljessé vált, és a magyar paleolit kutatás megindulásából származó anyag a Földtani Intézetből gyűjteményünkbe került. Ezáltal az ország paleolit anyaga a miskolci múzeumban őrzött anyag kivételével a mi múzeumunkban központosult. Bökönyi Sándor kinevezésével megindult az állatcsont gyűjtemény felállítása. Ez hézagpótló volt a komplex tudományos kutatás számára a tervásatások egyre gyarapodó anyaga miatt. Az azóta országosan gyűjtött anyag több mint 40 000 darabból álló gyűjteménnyé vált, Közép-Európa legnagyobb gyűjteménye lett, és tudományos vonatkozásában egész sereg új megállapítással más megvilágításba helyezte a domesztikáció kérdéseit hazánk térségében. A MMOK-ot sok szervezési feladata mellett — új múzeumok létrehozása, a régiek megerősítése — foglalkoztatta az országos múzeumok feladatkörének tisztázása. Ortutay Gyula 1950-ben ezt írta: „Népi demokratikus muzeológia feladatai között első helyen áll a nemzeti történet emlékhelyeinek megbecsülése. A szocialista hazafiságra való nevelés nem lehet teljes népünk múltjának méltó bemutatása nélkül". 1 0 Az 1951-es év a történeti kiállítás előkészítésének jegyében telt el. A kiállítás szakmai segítésére a MMOK külön bizottságot hozott létre, hogy az átértékelés alatt álló magyar történelem marxista szemlélettel minél sokrétűbben mutassa meg népünk harcát, több százéves szabadságküzdelmét. A célkitűzéseknek erősen gátat szabott a rendelkezésre álló anyag. A Nemzeti Múzeumból kiszakadt önálló országos intézményekhez került anyag hiánya ekkor hatott először vissza, s különösen az 1934. évi profilírozással elkövetett súlyos veszteségünk, amely a művészeti kvalitású anyagtól szinte megfosztotta múzeumunkat, s pl. a Képcsarnok vonatkozásában inkább a másodrendű alkotások gyűjteményévé vált a középkori kőemlékekkel egyaránt. Nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar történet komplex kiállítását a levéltári, könyvtári, néprajzi anyag hiányában megrendezni képtelenség, és az intézményektől való kölcsönzés lehetősége nem állt fenn. De magában a múzeum gyűjteményeiben is nagy aránytalanságok és hiányok voltak, szinte teljesen hiányzott az elnyomott, kizsákmányolt osztályok anyaga, és még az ural1 0 Átirat a Magyar Nemzeti Múzeumhoz Ortutay Gyulától, a MMOK elnökétől, 1950. június 10. Magyar Nemzeti Múzeum irattár.
