Folia archeologica 17.

Korek József: A Magyar Nemzeti Múzeum története 1945—1964

A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM TÖRTÉNETE 311 1950-ben indult meg első ötéves népgazdasági tervünk. A Magyar Tudományos Akadémia irányításával elkészültek a szakmai ötéves tervek, amelyek múzeumi vonatkozásban erősen ráépültek a Történeti Múzeumra," elsősorban régészeti vonatkozásban és részmunkák kérdéseiben a történeti és művészettörténeti témákra is. A terv már az induláskor is maximális volt, alap-célkitűzése az új módszerű feltárások megindítása, teljes telep- és temetőfeltárás komplex módon, az új szemléletű kiállításokat, illetőleg az összefoglaló jellegű monográfiákat lettek volna hivatva elősegíteni. A tervnek nem volt reális pénzügyi alapja, és a helyesen kijelölt fő kutatási feladatok mellett a kutatókat egyénileg érdeklő témák kerültek benne előtérbe. A kezdet jól indult ; a Polgár-basatanyai, lebői neolitikus, rézkori telep, temetők, a vekerzugi szkíta temető feltárásával és olyan kiállítási darabbal gyarapodtunk az 1949-ben leletmentésből származó alsónémedi kettős szarvasmarha párral eltemetett „in situ" után, mint a szentes-vekerzugi szkíta kocsilelet, amelyet szintén „in situ" a múzeumba szállítottunk. A tervfeladatok mellett egyre több a leletmentő munka és a szemléken való részvétel. A Múzeumok és Műemlékek Országos Központja irányító szerepe a tartalmi kérdések mellett három vonatkozásban jelentkezett a múzeum viszonylatában. Legtöbb feladatot a 13/1949 tvr-el kapcsolatban az egységes nyilvántartás bevezetése, a régészeti védett területek, illetőleg a nemzeti- és magángyűjtemények nyilvántartási feladatai képezték. Az egységes nyilvántartási rendszer, az egyik legnagyobb pozitívum, biztosította az országos egységet, a szakszerűséget, s megvetette az alapját a központi nyilvántartásnak, amelyet a MMOK-ban centralizáltak. A sok száz numizmatikai, régészeti magángyűjtemény felülvizsgálata, illetőleg ezek kartonozása a védetté nyilvánításhoz országosan a múzeum régészeire nehezedett, hasonlóképpen a fegyver és történeti anyagnál, de nem csekély munkát jelentettek az iparművészeti anyag védelmében tett munkák sem. A régészeti védett területek megoldása inkább adminisztratív alapon történt, és a kellő adatok nélkül végzett tömeges védetté nyilvánítás csak papírvédelmet tudott nyújtani a tényleges védelem helyett. A második feladat a leletmentésre szoruló kirendelés volt. A Mohácson megkezdett, majd Dunapentelére áttelepített erőmű építkezésével egy időben az első kitűző mérnökcsoport mellett megjelentek a régészek, zömében a mi régészeink. A később brigádmunkában folyó leletmentést régészeink fogták össze és hosszú hónapokat töltöttek lehetetlen körülmények között, de helyt álltak az új országépítés hősi erőfeszítései közepette. A MMOK túlzott centralizáltsága csak kis részben engedte megvalósítani a múzeum belső célkitűzéseit mind pénzügyi, mind szervezeti vonatkozásban egyaránt. A kinevezési jog még az ideiglenes 42,124 alrovaton alkalmazott napibéresek, takarítók kinevezését is magának tartotta fönt. Vásárlásra minden apróbb tételre külön felterjesztést kellett tenni, és sokszor megesett, hogy a késedelmesen megérkező engedély miatt a kedvező műtárgyvásárlási lehetőséget elmulasztottuk. A harmadik feladat a kiállítások rendezése volt vidéken, amely egyaránt feladata volt minden muzeológusnak. Mivel a múzeumok anyaga zömében régészeti anyagból állott, így a MMOK nagy érdemeket szerzett kiállítási kampányában a régészekre esett a legtöbb munka. Sok helyen teljesen önállóan (Mosonmagyar9 Fiilep F., A magyar régészet ötéves terve. MTAK II. 1 (1951) 3—10.; Ua. angol, orosz nyelven. Acta Arch. Hung, i (1951) 3—15.