Folia archeologica 17.

Korek József: A Magyar Nemzeti Múzeum története 1945—1964

310 KOREK JÓZSEF Amíg a Nemzeti Múzeum Tanácsa az épületben székelt, a Történeti Múzeum épületének gazdasági és gondnoki ügyeit a közös Gazdasági Hivatal látta el. Az új helyzetben biztosítani kellett a feladatok önálló megoldás át, igen szerény keretek között. A katasztrofális helyhiány az épületben elhelyezett valamennyi intézményt egyformán sújtotta, amit még tetézett az épületben az ostrom óta még mindig bentlakó dolgozók — Ipacs Pál, Pléh János — térfoglalása. A tanács kiköltözésével a minisztérium úgy rendelkezett, hogy a tanácskozó termet a hozzákapcsolódó helyiséggel a tudományos intézetek pártszervezete kapta meg, amely akkor magába foglalta a Történeti Múzeum, a Széchényi Könyvtár, a Természettudományi Múzeum és a Kelet-Európai Intézet kommunistáit, amely 1950-re már a Széchényi Könyvtárral alkotott közös pártszervezetet. Az elnöki lakás helyét már korábban a Széchényi Könyvtár kapta meg. A Gazdasági Hivatalnak az épület Kálvin tér felé eső részében levő helyiségeit megosztották a múzeum és a Széchényi Könyvtár között, itt helyeződött el a textilgyűjtemény, illetőleg a gondnoki, gazdasági részleg. Csak 1951 közepén rendeződött véglegesen a helyzet a zeneműtár, illetőleg Ipacs Pál kiköltözésével, és szabadult fel a múzeum céljaira. A múzeum létszámban erősödött, anyagban gyarapodott, és a fő erőfeszítés most már az állandó kiállítások felállítására irányult. Az elég hiányos koravaskori gyűjtemény kiegészítése végett vásárolta meg a múzeum Lázár Jenő sághegyi gazdag gyűjteményét, amely mintegy tízezer darab gyarapodást jelentett. A 70000 forintért megvásárolt gyűjtemény a hiteles vaskori síregyüttesekkel a régészeti kiállítás állandó jellegű tárgyaivá vált, s jól töltötte be a szombathelyi múzeumban is e korból fennálló űrt. A régészeti kiállítás előkészítése jórészt lekötötte régészeink munkaidejét. Különösen sokat vitatott kérdés volt a periodizáció és a dialektikus szemléltetési mód. Sok-sok vita után a tolsztovi korszakbeosztást vettük alapul, amely Engelsre épülve osztotta fel az őstársadalmak történetét.

7 Dialektikus vonatkozásában a funkcionális szemlélet lett úrrá, felhasználva a meglevő természeti népek anyagából adódó párhuzamokat is. A kiállításban kevés tárgygyal teljes megelevenítésre törekedtek, amely a viselet, lovas felszerelés illusztrációjában a teljes nagyságú rajzos alakokkal kissé képeskönyvszerűnek hatott, és igen sok helyet foglalt el az anyag elől. Nagyon sok volt a felirat, amelyet részben az 1954. évi részleges átrendezés során alaposan lerövidítettünk. A kiállítás legfőbb erénye a dialektikus megjelenési forma volt, és először adta marxista szemléletben, ha helyenként vulgárisan is, a magyar föld népeinek történetét az államalapításig.

8 A kiállítás számos ösztönzést adott az akkor országosan meginduló új régészeti állandó kiállításokhoz, sőt sablonná is vált, azonos megoldások a legkülönbözőbb múzeumokban ismétlődtek. Kisugárzásai a szomszédos népi demokráciák kiállításaiban is jelentkeztek, s kétségtelen, a mi régészeinké a kezdeményező érdem a korábbi tipológiai, kronológiai felépítésű kiállítások után, hogy a szakemberek számára készült kiállítások helyett, a széles tömegek oktatására az első lépéseket megtették és a magyar muzeológiai kiállításrendezői jó hírnevet megalapozták. Kár, hogy az első vidéki kiállítások (Hódmezővásárhely) és a Történeti Múzeum kiállítása forgatókönyvét a megjelenítés dokumentációjával együtt nem adtuk közre. 7 Sz. P. Tolsztov tanulmánya magyar nyelven. Ant. Hung. 3 (1949); Vértes L., Megjegyzések Sz. P. Tolsztov korszakbeosztásához, az őshorda és ősközösségre vonatkozó megállapításaihoz Arch. Ért. 77 (195°) 3—68 A Magyar föld népeinek őstörténete c. kiállítás vezetője. (Bp. 1951)