Folia archeologica 17.

Korek József: A Magyar Nemzeti Múzeum története 1945—1964

308 KOREK JÓZSEF a kapuk, hogy az új közönség, az ország birtokosa, a munkásság és parasztság elsőnek mondhatta magáénak a múzeumot. Olyan honfoglalás volt ez a múzeumi területen, mint a Margitsziget ingyenes megnyitása. A múzeum vezetésében is változás következett be, Huszár Lajos az Éremtárba kapott beosztást mint muzeológus, az intézet vezetését Mihalik Sándor — helyettes főigazgatói minőségben — vette át. Az év legtöbb munkáját a centenáriumi kiállítás rendezése jelentette. A nagyméretű nemzeti kiállításra külön rendező bizottság alakult a Történeti Emlékbizottság égisze alatt. A hazai anyagon kívül jelentős anyagot kölcsönzött a Román Népköztársaság az aradi múzeum 1848—49-es emlékeiből. A hatalmas kiállítás nyolc teremben és a folyosón első ízben mutatta be a szabadságharc igaz történetét

6 és a vele egy időben, a földszinti helyiségekben megnyílt a „Szabad sajtó 100 éve" kiállítás teljességében adta a haladásért és szabadságért vívott küzdelmet. A kiállítást 1948. március 14-én nyitotta meg Tildy Zoltán köztársasági elnök. A kiállítás egy évig volt nyitva, s ez alatt az idő alatt egymillió látogató tekintette meg. A múzeumba belépni szándékozók sorfala a Kálvin téri kis őrház ajtajáig nyúlt, magyar múzeumban ilyen közönségsiker még nem volt. A Magyar Kommunista Párt vezetésével kivívott politikai és gazdasági eredményekkel megnyílt az út a kultúra és művelődés területén a kulturális forradalom megindítására. A marxista kultúrpolitika jegyében kezdődött meg az előkészület a múzeumok átszervezésére, helyének kijelölésével népünk kulturális szolgálatában. Egyik legfőbb probléma a szakemberképzés volt. A háború előtti években az egyetem vagy szabad bölcsész doktori szigorlattal, vagy tanárképzős diplomával adta az utánpótlást. A terület szakember-ellátottsága katasztrofális volt. Az országos múzeumokra az elnéptelenedés volt jellemző, vidéken pedig szinte szakember nélkül álltak a harmadik generáció kiöregedése után. A Történeti Múzeumban is rendkívül súlyos volt a helyzet. Néhányan nem jöttek vissza a nyugati menekülésből, Bottyán Árpád eltűnt a háború folyamán, ifj. Alföldy András, Bárányné Oberschall Magda, Pásztoryné Alcsuti Katalin külföldi tanulmányútjáról disszidált. A múzeumi képzés rendszerének kidolgozására kiküldött bizottság feltétlenül külön muzeológiai képzést látott szükségesnek a régészeti, természettudományi, művészettörténeti, néprajzi szakon, és a tanárképző intézethez hasonlóan az irányítást és képzést az egyetem kötelékében működő múzeumi intézetben gondolta megvalósíthatónak a budapesti egyetemen. A tanulmányi időt hat évben látta indokoltnak, amelyből nyolc félévben általános és szaktárgyi kollégiumokat hallgatnak a jelöltek és további két év a szaktanfolyammal egybekötött múzeumi gyakorlat. A hallgatónak a kötelező nyelvvizsga mellett alap-, illetőleg szakvizsgát, a hatodik év után záróvizsgát kell tennie, s ha a követelményeknek megfelel, muzeológusi oklevelet kap. Az igen jó elképzelés csak részben valósult meg, mert a természettudományi muzeológusképzésre nem került sor, és a kétéves szakmai gyakorlat egy évre apadt. A kétszakos tanárképzéssel párosult új képzésben (1957) a múzeumi gyakorlat 3—4 hónapra redukálódott, és az 1962ben bevezetett általános képzést adó reform-tantervben sem történt e vonatkozásban változás. Az egyetemre felvett hallgatók 1955-ig történő kötelező elhelyezé6 1948—49-es emlékkiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. Sokszorosított vezető. (Bp. 1948); 1848—1948. Centenáris kiállítás. Történeti Emlékbizottság. (Bp. 1949)