Folia archeologica 17.

Korek József: A Magyar Nemzeti Múzeum története 1945—1964

304 KOREK JÓZSEF A javaslatban a Régészeti Múzeum felállítása az új, amely mind hazai, mind antik vonatkozásában egyesíteni kívánta a legkorábbi időponttól az állam alapításáig a kutatást és gyűjtést. Felállítására vonatkozóan a tervezet 3. §-a azt mondja, hogy időpontját a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsának javaslata alapján a közoktatásügyi miniszter állapítja meg. Ez azonban elfelejtett terv maradt, pedig alkalmas lett volna arra, hogy külön szervezetek nélkül, egységesen biztosítsa a régészeti kutatást. A Történeti Múzeum belső szervezete az új szervezetben négy osztályból állott. A nyugdíjba küldött Zichy István főigazgató helyett 1946. július 31-én Huszár Lajos kapott főigazgatói kinevezést.

2 A Régészeti Osztály az egyre gyakoribbá váló bombatámadások miatt kiállítását 1943-ban lebontatta, elsőrendű értékeit elrejtette, a további anyagot a száraz pincében, meg nem felelő pincékben és egy részét a harmadik emeleti raktárban tartotta. Az ostrom után adott kárjelentésben az őskori anyagban 15%, a római kori anyagban 2 %, a népvándorlás kori anyagban 1 % anyagkár jelentkezett, az osztály 20 %-os károsodásában. Különösen a pincében tárolt kerámiában történt jelentős károsodás, a nedvesség az anyagot szinte sárrá tapasztotta össze. A Történeti Tár a magyar történelem művelődéstörténeti anyagában szenvedte a legnagyobb veszteséget. A földszinti nagy raktár — ahová a nem kiemelkedő, de a múzeum java törzsanyaga volt bezsúfolva, az igen sok odamenekített magántulajdonban levő tárggyal együtt — porig leégett. Az egykori jelentés erről így ír: „A textil- és fegyveranyag széthányódott és részben széttöredezett. Az ásatási anyag inkább tudományos szempontból szenvedett kárt, érzékeny veszteséget okozott a lapidárium kiégése. Az itt őrzött szakanyag, kovácsoltvas gyűjtemény, ötvösanyag, fajansz, díszmagyar ruhagyűjtemény és a Zichy-féle metszetgyűjtemény teljesen elhamvadt, illetőleg összeolvadt."

3 Az Éremtárban a háborús cselekmények következtében lényeges kár a gyűjtemény anyagában nem következett be. A kár: 1200 római dénár, a szükségpénzek sorozatából R—Z betűk között tárolt kb. 1000 darabot kitevő, városi kibocsátású papírpénz és még mintegy 100 darab érem a gyűjtemény különböző részeiből. A kárt az akkori felmérések különbözőképpen értékelik: Legnagyobb összegű a felszereléshez tartozó bútorzatban esett: 100 000, szakfelszerelésekben 20 000, könyvtári anyagban 20 000, gyűjteményi anyagban 50 000 pengő az 1938. évi érték szerint. Az 1945. júliusi becslés a Régészeti Osztálynál 1 862 500, az Éremtárnál 31 530, a Történeti Tárnál 1 155 000 pengőre teszi a kárt anyagban és felszerelésben. Budapest felszabadulása után a múzeum dolgozói nyomban hozzákezdtek a romok eltakarításához, a legégetőbb építési munkákat elvégezték, a hősi erőfeszítés után 1945 végére a múzeum tető alá került. 2 Nem érdektelen feljegyezni a felszabaduláskor szolgálatot teljesítők nevét. Régészeti Osztály : Párducz Mihály, Erdélyi Gizella, Mozsolics Amália, Kovrig Ilona, Fettich Nándor, Baki Győző, Nemeskéri János, Mágócsy Dietz Kornélia, Baski Imre. Történeti Osztály : Bárányné Oberschall Magda, Pásztoriné Alcsuti Katalin, Tóth Zoltán, Tápay Szabó Gabriella, Vayer Lajos, Raksányi Anna, Ipacs Pál, Sziklai Béla, Nagy Géza, Ormai Béla, Majhen Menyhért, Kiss Jenő, Stafanics Mária. Éremtár : Huszár Lajos, Kerényi András, Rassai Márta, Tamás György. 3 Jelentés a Történeti Osztály 1945. évi munkájáról. MNM irattár.