Folia archeologica 17.

Korek József: A Magyar Nemzeti Múzeum története 1945—1964

A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM TÖRTÉNETE 305 A múzeum szinte az állam által rendelkezésre bocsátott illetményekből, illetőleg az Újjáépítési Kormánybiztosságtól kapott összegből gazdálkodhatott, mivel a Széchényi Könyvtárral közös Apponyi Sándor alapítványból a földbirtokrendezés során ioo holdat ugyan mentesítettek, de tényleges jövedelem alig volt, a Gohlné Török Berta alapítvány — a Márvány utca 20-as számú ház — semmivé vált, bombatölcsér maradt belőle. A belső újjáépítés jól haladt előre, s 1945-nek kellett jönnie, hogy a harmadik emeleti régészeti anyag rendszeres polcozatot kapjon. A 96 db 2 X 4 m magas keményfa polcozat megszerzése lehetőséget adott a régészeti anyag osztályozására. A csekély számú munkatárs hősi erőfeszítést tett a munkahelyek rendbehozatalában a munka megindítására, de nagyon mostoha körülmények között, üveg nélküli helyiségekben, szinte fűtőanyag nélkül, összezsúfolva néhány helyiségben, lassan haladhatott előre a munka. Az egyre erősödő infláció miatt a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsának engedélyével 3 db duplum aranydukát eladásával vásároltak tüzelőt. A gyűjteményanyagot ért nagy pusztulás után lassan indult meg annak pótlása. Gyűjteménygyarapításra még akkoriban nem volt pénz. A legelső ajándékot április hó folyamán a piliscsabai kommunista párt szervezete adta, I. Ferenc József címeres porcelán készletéből összeszedett darabok beszolgáltatásával. Wolfner László letétként felajánlotta gyűjteményét. A nagy értékű gyűjtemény fajanszból, porcelánból és textiliákból állott. A Régészeti Osztály 1945. évi gyarapodása 11 db volt, amelyből Bogossy Géza 8 agyagedényt és 2 karperecet ajándékozott. 1946-ban már jobban gyűlt az anyag. Osztály Ajándék Vétel Csere Hivatalos Ossz. Könyv Régészet 1145 144 — 10 1299 80 Történeti О I 21 8 — 30 15 Éremtár 1260 62 225 128 1675 47 Képcsarnok 118 — A Régészeti Osztály anyaggyarapodását Petróczy József gyűjteményének ajándékozása, az Éremtárét pedig Procopius Béláné gazdagította, aki elhunyt férje még nála levő anyagából engedélyezett szabad válogatást, amely főleg XVII—XVIII. századi kegyérmekből állott. A vásárlás a Márvány utca 20-as számú ház bontásából származott 12 milliárd pengőben, 60 gramm aranyértékben történt. Tudományos vonatkozásában is kezdett éledni a múzeum. 1946-ban Magyar Múzeum címen új múzeumi kiadvány indult meg, célkitűzésében anyagismertető, kis terjedelmű tanulmányok közreadásával, gyakran megjelenő kevés ívszámmal. Nagy erőfeszítésbe telt a tomboló infláció közepette a klisé és nyomdai költségek előteremtése, amelyet végül is csak az ismeretlen lelőhelyű, szétdarabolt, illetőleg a sárazsadányi roncs aranylelet 30 g aranycsörmőjének a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsa által engedélyezett eladásából lehetett biztosítani. A kiadványból hat füzet jelent meg, majd pénzügyi nehézségek miatt 1947-ben megszűnt. A dolgozók elhelyezése javult az üvegezés befejezésével, a Képcsarnok pedig a lapidárium keresztfolyosójából kialakított új helyiségével bővült az egykori asztalosműhely helyén. 20 Folia Archaeologica