Folia archeologica 17.

† Fejős Imre: A Magyar Nemzeti Múzeum története 1848–1944

A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM TÖRTÉNETE 287 mellett. A telepítést Kallina Henrik, a múzeum első kertésze irányította. 1852ben Wagner János tervei szerint emelték fel a mai Pollack Mihály téri oldalon álló kertészházat; az első faültetés 1851 őszén történt. Végleges alakját a park csak 1879-ben kapta, a Múzeum körút rendezése alkalmából, amikor 264 négyzetöl területet le kellett adni az úttestnek, a kerítést beljebb helyezve. Ifjabb Wagner János jóval később, 1891-ben építette a körút menti két kis őrházat. Ekkor már állt Stróbl Alajos műve, az Arany János szobor, amelyet két évvel előbb avattak fel. A belső hiányok lehető eltüntetése is közadakozásból történt. Az Éremtár teljes kiállításának Sina Simon, a magyar ötvösség remekeinek Gerliczyné készíttetett tárlókat. Nagyobb szabású eredményre vezetett ifj. Réső Ensel Sándor, neves pesti ügyvéd felhívása, amely eredetileg a vármegyék címereivel díszített székekkel kívánta a múzeumot felszerelni. Az ötletet Bohusné Szögyén Antónia elnökletével lelkes honleányok bizottsága karolta fel, az akció további irányítása és a begyűlt összeg, 27 579 forint felhasználása Kubinyi gondolatai szerint történt, s csak Gömör vármegyének neogótikus stílű öntöttvas széke készült el. Ezek helyett megtörtént a díszterem és a rotunda viaszosvászon padozatának táblás parkettával való kicserélése, a könyvtár reneszánsz ízlésű, gondos faragású Széchényi-termének kiképzése. Az Érem- és Régiségtár 42 db szekrényt kapott és még 100 db faszékre is futotta. Az asztalosmunkákat Szabó József budai mester végezte. A Régiségtár szekrényeinek külön históriája is van. Károlyi György elnökletével egy arisztokratákból álló bizottság 1861-re általános mű- és régiségtárlat címen a családi kincstárakból kiállítást tervezett. Kubinyi előterjesztésében azt a célt tűzte a bizottság elé, hogy a kiállítás jövedelme a Régiségtár berendezését szolgálja. Mikor 1861-ben az országgyűlés képviselőháza igénybe vette a dísztermet, a kiállítás lekerült a napirendről. Arisztokratáink a kiállításhoz szánt tárlókat már addigra elkészíttették, a költségeket pedig fizethette a múzeum a honleányok buzgalmából összejött forintjaiból. Haynau rémuralma a Képcsarnok Alakító Egyesület működését is beszüntette. Közgyűlést 1861-ig nem tarthattak, vagyona után megadóztatták. A császári és királyi adó még 1861-ben is szerepelt a költségvetésben 68 forint 15 és fél krajcárral. 1851-ben az egyesület, illetve a képtár mégis nem várt támogatást kapott. Haynau utóda, Geringer Károly, teljhatalmú polgári biztos jónak látta, hogy veszélytelen engedményt téve, bizonyságát adja a világ felháborodott közvéleménye előtt a magyar művelődés támogatásának. Szeptember 8-án Augusz Antal főispán jelenlétében megnyílhatott a múzeum képtára. A gyűjteményt három részre tagolva állították fel. Két terembe került az általános képtár 200 festménye és a Pyrker-gyűjtemény 192 darabja. A nemzeti képcsarnok terme 29 magyar festő 52 alkotását mutatta be. 1852-ben a bécsi kormányzat beutaztatta a császárral a pacifikált országot. Ferenc József megtekintette a Nemzeti Múzeumot is és az ünneplésben részt kellett vállalnia mind az intézménynek, mind a Képcsarnok Alapító Egyesületnek. A választmány elhatározta, hogy a múzeum részére Barabással megfesteti az uralkodó és Albrecht főherceg, császári helytartó képmását, és ebből a célból új taggyűlést kezdeményez, azzal a feltétellel, miszerint az esetleg fennmaradó összeg az egyesület vagyonát gyarapítja. A gyűjtés persze jól sikerült. Sorba