Folia archeologica 17.
Mihalik Sándor: A herendi gyár alapítója
A HERENDI GYÁ R ALAPÍTÓJA 263 1839 elején a már évtizedek óta működő pápai kőedénygyár új tulajdonos kezébe kerül. Fischer Mór — minden mesterkedése ellenére — emiatt kipottyan ennek a bérletéből. Figyelme Herendre terelődik. Rövid időn belül úrrá is lesz azon a területen, ahol addig Stingl csupán tengődni, nyomorúságos körülmények között csak vergődni tudott. Kettejük — eddig igazolható — kapcsolata 1839. október 6-ához fűződik, amely napon Stingl Vince és felesége, Pauer Anna adóslevelet állítanak ki arról, hogy Fischer Mórtól 1000 forintot vettek föl. 3 3 Bizonyára egy már kifundált akció, ravasz haditerv láncszeme ez a cselekedet. Az úgynevezett „Dienes fundus"sal állhat kapcsolatban. Az ügy alapját képező telek közelebbi leírását abban az „Örök Bévalló Levél"-ben találjuk, amelyet Miklós János mester 1833. december 17-én Veszprémben a káptalan előtt — amiként említi: — „a nevem után tett kezem kereszt vonásával" — erősített meg és amely a következőket tartalmazza: „Végrül is meg írtt Sz.-Gálon T. N. Veszprém Vármegyei Helységben lakozó Miklós János adom tudtokra mindazoknak a kiknek illik : Hogy az írtt Helységhez tartozandó Herendi Pusztában helyheztetett Ns Dienes Famíliának közös Kortsmájában néhai Ns Dienes Zsuzsanna édes Anyám után örökösödésképpen illető Jussomat, az ehhez tartozandó két darab szántó földemmel együtt, mellyek közül az egyik az kertfenékben a másik pedig az Ország út mellett fekszik, minden haszonvételekkel együtt örökben és meg másolhatatlanul el és által adtam ugyan Sz Gálon lakozó Ns Tóth Sándornak és Feleségének Ns Nyirő Annának, úgy mind a két ágon levő maradékainak 50 az az Ötven váltó irtokért ; mely summát fel is vettem és másfél mercze árjáért ; semminémű Just ezentúl a körül írtt Javak eránt magam vagy maradékaim részekre fent nem tartván, sőtt a törvényes Birtokvédelmet is minden háborgatok ellen felvállalván." 3 4 Minthogy Stingl éppen 1839. október 6-án vette fel a Fischer kölcsönt, különös, hogy ennek — vagy talán egy másik ? — fundusnak a Stingl részére való eladásáról 1839. november 4-én történik a bevallás a veszprémi káptalan előtt. Ez nem lehet a véletlen műve, hanem éppen Fischernek az a nagy ravaszsággal kiagyalt manővere, hogy egyéni céljai érdekében átmenetileg Stingl kezére juttassa azt a Dienes fundust, amelyről a veszprémi káptalan a megjelent Ns Fülöp János és Zsófia, N. Bekő Sára és István kérésére 1839. november 4-én a következőket foglalta írásba: „Alul írottak adjuk tudtára mindeneknek, a kiknek illik, hogy mi alul írtak T. N. Veszprém Vármegyében helyheztetett N. Szt. Gály Helységben néhai Denis Zsuzsanna job Anyánkrul reánk szállott Herendi Ns fundusunkat a mellyet már árendaképen Stingli (sic !) Vintze Úrnak elzálogultunk most pedig az aluli írtt napon azon jussal, mellyel mink birtuk és használtuk azon jussal és használlással ugyan az nevezett Úrnak örökössen eladtuk 530 az az ötszáz harmintz frtér, a mellyet annak nagyobb valóságára Tettes N. Káptalanba is nekie mint örökösnek bé valják és hogy a nevezett fundusnak árába már föl is vettünk 380 fkat és hogy a többi lefüzetését a nevezett Úr tartozik a bévallás alkalmával. Mellyről adjuk ezen tulajdon aláírásunkal megerősített Levelünket. Költ Ns Szt. Gálon 3 3 Lásd az 1840. május 4-i intabulálási jegyzetet. 3 4 Veszprémi káptalan hiteleshelyi levéltára: 369/1833.
