Folia archeologica 17.

Temesváry Ferenc: Lakatosipari érdekességek a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében

LAKATOSIPARI ÉRDEKESSÉGEK 239 dik a XVIII. századhoz, mint a XIX. század ötvenes éveinek főtípusaihoz (87. ábra). Az empire stílusú lakatszerkezet egyenetlenül kovácsolt borítékja 2—3 mm vastag zárlemezből készült. A fenéklemez és a fedőlemez — tekintettel a szerkezeti elemek elhelyezésére — аз mm vastagságot is eléri. A körületlemez viszont 2,5—3 mm között váltakozik. Ennek a lakattípusnak felépítése és megszerkesztése kifejezetten jónak mondható. Szilárdsága és a biztosító lemezek szerencsés kombinálása elterjedését kedvezővé tették nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is. Zárt állapotban magassága 128 mm, szélessége 91 mm. Kulcslyukát empire ízlésű (úgynevezett „aedikulás") ablakrendszer fedi (87. ábra). Korízlés jelentkezése ez a lakattesten elsősorban és nem a lakat szilárdságának, illetőleg biztonságának fokozása. Ugyanis — miként már említettük — ez a lakattípus а XIX. század elejének fő típusa, s minden példányon csaknem azonos módon nyitható ablakdíszt találunk.

5 A lakat-fedőlemezen jelentkező ablakrendszer két részre tagolódik. A tympanonra és a tényleges ablakfelületre, amelynek síkját oszlopok bontják meg. A tympanon és az oszlopok között 44 mm hosszú, s alig 3 mm vastag lemezkét ügyelhetünk meg, amely látszólag a tympanon alsó lezárásához tartozik, valójában teljesen különálló szerkezeti elem (87. ábra a). Elmozdítása teszi lehetővé a kulcslyuk feltárását, ugyanis közvetlen kapcsolatban van a lakat-fedőlemez belső oldalára szerelt „biztonsági" szerkezettel. Ez a szerkezet igen primitív, gyenge és általában durván kidolgozott néhány rugóból áll (88. ábra 1). A szerkezet a rögzítő rugón alapszik, amely egyik végén igen durván hajtott és felszegecselt, míg a másik vége, amely háromszögre vágott és élre köszörült — a kulcslyuknyílás fölött megfigyelhető alig 5 mm hosszú áttörés fölé nyúlik (88. ábra 1 ja). Szorosan kapcsolódik hozzá egy ugyancsak felszegecselt lemezrugó, amelynek azonban a reteszelésnél vagy a kioldásnál szerepe nincs (88. ábra 1 jb). Zárás esetén a kulcslyukfedő ablakot egyszerűen a zártestbe nyomták. „A csappinósra" kiképzett és retesz szerepét betöltő rugó a lakat ablaknyílásán (87. ábra b) található reteszfészekbe hatolva reteszelt. Az említett rugó vége azonban szorosan felfekszik egy kisméretű „bujtatóra", ami tulajdonképpen egy közvetítő kar. Ugyanakkor a közvetítő kar egybekapcsolt a tympanon alatt húzódó, mint említettük 44 mm hosszú, s alig 3 mm széles vaslemezzel, amely a szerkezet működtetésére szolgált. Amikor tehát a kulcslyukat szabaddá akarták tenni, az említett kisméretű lemezecskét jobbra mozdították, s az áttétek kireteszeltek. A kireteszelés után a fedőlemez az említett kidobó rugó hatására felpattant. Szükségesnek tartottuk a működésnek ezt a formáját kissé részletesebben leírni, ugyanis Magyarországon a lakatok különböző típusain túlmenően zárak esetében is igen gyakran megtaláljuk. A megállapítást nem befolyásolja az a minimális eltérés sem, amelynél a nyitó lemez nem a tympanon alatt található, hanem a lakat-fenéklemez külső felületén alkot merevítést. A most tárgyalt szerkezetnél is megtaláljuk a merevítő „bordát", azonban ennek kisméretű elmozdítása nem a kulcslyukfedő ablakot nyitja, hanem egy második számú reteszt, amelynek feloldása teszi lehetővé a kengyel felnyílását. Itt kell megjegyeznünk, hogy a 5 Megjegyezzük, hogy ebből a típusból a Magyar Nemzeti Múzeum lakatosipari gyűjteményében hét darabot találunk. Feldolgozásuk azonos szerkezeti felépítésük miatt indokolatlannak látszik.