Folia archeologica 17.

Temesváry Ferenc: Lakatosipari érdekességek a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében

238 TEMESVARY FERENC alkotásait nagy vonalakban ismertettük — már hangsúlyoztuk, hogy a lakatosiparban is jellemző az az alapvető megállapítás, hogy a stílusirányzatok nem választhatók élesen el egymástól, nemcsak a szerszámanyagot veszi át az új nemzedék, hanem a vas megdolgozásának, formálásának technológiáját is, amiből adódik, hogy a régi — barokk, rokokó és a Magyarországon is divatozó XVI. Lajos ízlés — összefonódik az új stílusirányzattal. A vonalak letisztulása, az egyszerűsítés iránti törekvés a lakatosipar területén — ellentétben az iparművészeti technikák legtöbbjével — gyorsnak mondható. Ipartörténeti kutatásunk mai állása szerint nem szorul különösebb bizonyításra, hogy a Magyarországon készült lakatosipari termékek alapanyaga többnyire hazai vashámorok és gyárak üzemegységeiből került ki. Különösen a Gömör megyei vashámorok és különböző érdekeltségű gyárak 250 000 mázsa vastermelésének jelentőségét kívánjuk hangsúlyozni, nem feltétlenül azért, mert Gömör megye a vasgyártás főfészke, hanem elsősorban a zárlemezek nagymennyiségű előállítása miatt. Itt is gr. Nádasdy Tamás betléri üzemére hívjuk fel a figyelmet, amelyről Fényes Elek, a XIX. század első felének neves szakírója, joggal írja: „Itt a murányi völgyben olly jó pléhet készítenek, hogy az a Stájerországihoz hasonlít".

3 Ügy vélem, a korábbi dolgozatainkban kimerítő magyarázatát adtuk a „Pléh" kifejezésnek, s ezért ezen a helyen megelégszünk annyival, hogy egyszerűen megállapítjuk, a pléh alatt nem szabad valamilyen bádoglemezt értenünk, mert a XIX. században is ez a fogalom a zárszerkezettel volt azonos.

4 Dolgozatunkban ismertetésre kerülő lakatok közül először az 58.75. D. szám alatt beleltározott és gyűjteménybe iktatott darabbal foglalkozunk — tekintettel arra, hogy szerkezeti rendszere és stílusjegye alapján is inkább kapcsoló3 Fényes E., Magyarország leírása. I. (Pest 1847). 4 Temesváry F., i. m. 109. 87. ábra