Folia archeologica 17.

Galavics Géza: Az arcképfestő Dorffmaister István

230 GALAVICS GÉZA alkotás. Ez a képtípus — más képtípusok mellett — a monarchiában a magasrangú hivatalnokok és tudósok, tágabb értelemben a szellemi foglalkozást űzők körében volt elsősorban elterjedt, s a családi galériák arcképeinél szélesebb közönségre építve, kissé „hivatalos" karakterű volt.

1

0 Itt az ábrázoltat munkájának attribútumaival együtt szerepeltették. Ilyen jellegű Niczky Kristóf portréja is, s a magyar kancellária vezető tisztviselője, két tankerület főigazgatója, közjogi művek szerzője és a királyi családban e tárgy tanítója tevékenységének ezt az oldalát hangsúlyozta azon a portrén, amelynek a temesvári megyeházán a királyi biztost s az első főispánt kellett ábrázolni. A Bécsben és Pozsonyban, majd Budán tevékenykedő, magasrangú Niczky Kristóf előbb ligvándi (Nebersdorf, Ausztria) kastélyának mennyezetképét (1772), majd sajátos kompozíciós megoldása alapján legreprezentatívabb portréját a családi kastélyához legközelebb eső város festőjével, a soproni Dorffmaister Istvánnal festtette meg, s a kép kópiáját helyezte el a családi arcképgalériában is. Az időrendben következő, 1783-ból származó két Dorffmaister arcképről csak annyit tudunk, hogy 1922. március 3-án a bécsi Dorotheum aukcióján kerültek árverésre, s a házaspárt ábrázoló portrépár mindegyikén Dorffmaister akadémiai végzettségét hangsúlyozó szignatúrája volt olvasható." Ugyancsak külföldre került az a ma már ismeretlen helyen levő, jelzett Dorff maister-portré, amely Desfours Ferencet fiával, Vincével együtt ábrázolja

1

2 (85. ábra). Desfours Ferenc egy Sopronban állomásozó ezred parancsnokaként vette feleségül 1777-ben Széchenyi Borbálát, s 1783-ban, több éves csehországi katonáskodás után, mint tábornok vonult nyugalomba. Ekkor készült portréja is, amely később a család csehországi birtokára, a Gross-Rohozec-i kastélyba került, majd elkallódott. A háromnegyed alakos festmény már egyszerű polgári ruhában ábrázolja a tábornokot, s a reprezentatív Niczky portré kissé mesterkélt eleganciájával szemben, a gyermekével szerepeltetett Desfours Ferencnek visszafogottabb, bensőségesebb hangvételű ábrázolását adja. A kép, a családi galéria számára a bécsi Michael Militz Széchenyi Borbálát első házasságából származó gyermekével együtt ábrázoló, keresetlen beállítású portré párdarabjaként készült, így itt a családi arcképgaléria korábban készült darabja határozta meg a Dorffmaister festette portré háromnegyedes kivágását, beállítását és befolyásolta közvetlen hatású hangulatának kialakítását. 1784-ben készült, Mihályi Ernő összefoglalásának idejében még meglevő, de nem sokkal később már elkallódott két Dorffmaister-portré, amely Neimayer Lőrinc soproni építészt és feleségét ábrázolta.

1

3 A Dorffmaisterhez hasonlóan ugyancsak idegenből jött és Sopronban megtelepedett építész 1778-ban lett soproni polgár, s ettől kezdve dolgozik a soproni és Sopron környéki templomok, pa1

0 A kevés számú hazai vonatkozású analógia közül a bécsi udvari könyvtár magyar származású hivatalnok tudósának, Kollár Ádámnak képét említjük meg, akinek ugyancsak 1779-ben készült portréját a Magyarországon is tevékenykedő Joseph Hauzinger festette meg. Reprodukcióját lásd : Cennerné Wilhelmb G., Magyarország történetének képeskönyve 896—1848. (Bp. 1962) 207. 1

1 Csatkai E., Soproni Szemle 4 (1940) 284. Mindkét kép mérete 65X47 cm. 1

2 Bártfai Szabó L., A gróf Széchenyi család története. II. (Bp. 1913) 255. — A közölt Dorffmaister kép reprodukciója szakirodalmunk figyelmét eddig elkerülte. A kép jelzése: Stephan Dorffmaister pinxit anno 1783. 1

3 Mihályi E., i. m. 55—56.; Cs(ipkés) K., Soproni Szemle 4 (1940) 284., A Neimayer Lőrincnéről készült kép reprodukciója: Mihályi E., i. m. 51., mindkét arckép jelzése: Steph. Dorffmaister pinxit Anno 1784.