Folia archeologica 17.
Galavics Géza: Az arcképfestő Dorffmaister István
AZ ARCKÉPFESTŐ DORFF MA ISTER ISTVÁN A XVIII. század második felében Magyarországon legtöbbet foglalkoztatott — így a hazai művészeti gyakorlatra mindenképpen jellemző munkásságú — festőnek, Dorffmaister Istvánnak működését eddig elsősorban a nagyszabású alkotások oldaláról vizsgálták, s a kisebb igényűnek tartott portré műfajával nem foglalkoztak. Mivel 1916-ban jelent meg az egyetlen összefoglalás, amely Dorffmaister István portréival is érdemben kívánt foglalkozni, 1 s mivel 1964-ben három, eddig ismeretlen Dorffmaister arckép bukkant fel magántulajdonban, s közülük kettőt a Magyar Történelmi Képcsarnok szerzett meg, célszerűnek kívánkozik, hogy felülvizsgáljuk a régi összefoglalás s az attribúciók eredményeit, s az arcképfestő Dorffmaister István munkásságának ismertetésébe bevonjuk az újonnan előkerült képeket is. Dorffmaister István elsősorban freskófestő volt, így írt egyik megrendelőjének: „Ich bin ein Frescand der stück zu stück in das nasse Mailter Arbeyth" s magát ajánlva — hivatkozásként legfontosabbnak tartott alkotásaira — a szigetvári plébániatemplom, a szentgotthárdi cisztercitatemplom s a kiskomáromi plébániatemplom mennyezetfestményeit említi.- Dorffmaister kortársainak, a Magyarországon vagy magyarországi megrendelők számára dolgozó élvonalbeli művészeknek, elsősorban a bécsi akadémia neveltjeinek, munkásságában legtöbbször különválik a portré-és a díszítőjellegű fal- és táblaképfestészet. A legjobb akadémiai mesterek közül Maulbertsch, Bergl, Hauzinger vagy Dorffmaisterhez hasonlóan ugyancsak Magyarországon letelepedett Kracker, éppúgy nem dolgozott a portré műfajban, mint a második vonalba tartozó művészek közül az ugyancsak a Dunántúlon tevékenykedő Cimbal, vagy a felvidéki bányavárosokban Dorffmaisteréhez hasonló szerepet betöltő Schmidt Antal, vagy a budai Vogl Gergely, holott egyegy önarcképük vagy freskón elhelyezett portréfigurájuk azt mutatja, hogy e műfajnak is mesterei voltak. Az arcképfestészet jelentősebb képviselőiről — fordítottan — ugyanez mondható el. A hazai művészeti gyakorlattal tehát látszólag ellentétes, hogy a bécsi akadémiát végzett, s elsősorban a fal- és oltárképfestészet műfajában tevékenykedő Dorffmaister Istvánnak — jelenleg — tizennégy jelzett, s több — ma már nem ellenőrizhető, de — valószínűleg neki tulajdonítható arcképéről tudunk, amely — ismerve művészi termékenységét, s számolva a portré könnyen pusztulhatóságával — az elkészült arcképeknek is minden bizonnyal csak töredékét alkotja. De az ellentét csak látszólagos, s a magyarázatot részben megadja a Dorffmaistert foglalkoztató megrendelők társadalmi összetétele. Amíg ugyanis a fent felsorolt akadémiai művészek legtöbbjét Magyarországon egy-egy előkelő püspök, gazdagabb szerzetesrend vagy éppen a bécsi udvar meghatározott műfaji körben 1 Mihályi E., Dorfmeister és a barokk képírás Sopronban. (Sopron 1916) 55—56. 2 Kapossy J., A szombathelyi székesegyház és mennyezetképei. (Bp. 1922) 117. 15 Folia Archaeologica
