Folia archeologica 17.

Galavics Géza: Az arcképfestő Dorffmaister István

226 GALAVICS GÉZA foglalkoztatta, addig valószínűleg a hazai premontreiek csehországi kapcsolatai révén Magyarországra került Dorffmaister, aki Sopronban telepedett meg s itteni polgárlányt vett feleségül, épp úgy dolgozott a soproni polgárok, Sopron városa vagy a kisebb igényű szerzetesrendek számára, mint a dunántúli főurak kastélyaiban, kegyúri templomaiban vagy éppen a szombathelyi püspök rezidenciájában. S e változatos összetételű megrendelő réteg meglehetősen szerteágazó igényeit igyekezett kielégíteni akkor, amikor a vallásos tárgyú freskótól a történeti témájú olajfestményekig, a festményrestaurálástól a régi képek becsléséig, a portrétól a színházi díszletekig, minden műfajban vállalt megbízást, az örökösen pénzszűkében levő festő. Ezért festett portrét is, s a portré műfaján belül is ugyanazt a sokoldalúságot, néhol egyenetlenséget ügyelhetjük meg, ami egész munkásságának sajátja. Dorffmaister legkorábbi arcképe a művész rokokó periódusában készült, 1763-ban. Egy ismeretlen házaspárt ábrázoló arcképpár férfiportréján az ábrázolt kezében tartott nyugtán szerepel Dorffmaister neve s az 1763-as évszám, míg a férfiportréhoz hasonlóan új vászonra húzott női arckép hátlapján állítólag a festő 1773-ra keltezett szignatúrája — Step. Dorffmaister pinxit 1773. . . Caes. Reg. Vienen. Acad. — olvasható.

3 A rokokó támlájú széken, márványasztal mellett ülő férfi, s az ugyancsak barna háttér elé állított nő portréja visszafogott színeivel, a sötétkék kabátos s aranyszövésű szegéllyel díszített pirosruhájú férfi részletezőn festett rokokó csipkés kézelőjével és zsabójával, a kecses kéztartású nőalak barna prémmel szegélyezett sötét kabátjával s ugyancsak piros ruhájával, oldottabban festett fejdíszével, minden bizonnyal egy tehetősebb városi polgárházaspárt ábrázol, akiknek minden modorosság nélkül való jellemzése, az arcok és a kezek szép megfestése, s máig tartó frissesége a fiatal Dorffmaistert a teljes mesterségbeli tudás oldaláról mutatja be, s e két legkorábbi műve portréoeuvre-jében mindvégig a legfestőibb alkotásnak bizonyul. Ugyancsak polgárt ábrázol Voss Károlynak 1772-ből való, s 1945-ben elkallódott, egykor az általa alapított soproni árvaházban őrzött képmása, amelyről csak leírás maradt ránk.

4 Mint az első két kép, ez is háromnegyedes kivágásban mutatja a zsinóros ruhát, prémes szegélyű kabátot, s oldalán kardot viselő soproni polgárt, akinek hivatalát a festő a „Conservator sigilli maioris Liberae Regiaeque Civitatis Sopronié" feliratú dobozkával s e doboz kézben tartott kulcsával jelezte, míg a kép hátterében — szemléletes példájaként XVIII. századi hazai polgárságunk elmaradottságának, amely az önálló polgári fejlődés helyett a nemesi kiváltságok elérését, a nemesi cím megszerzését tekintette a fejlődés lehetséges útjának — a nemesi jog gyűjteményét, a Corpus Juris Hungarici vaskos kötetét festtette a városi polgár. A leírás kiemeli, hogy a kissé hangzatos eszközökkel megformált portré eléggé külsőséges benyomást kelt, s Dorffmaister gyengébb alkotásai közé tartozik. Két évvel később, 1774-ben keletkezett az a félalakos, magyar ruhás, jelzett férfi arckép, amelyről csak annyit tudunk, hogy az Ernst-gyűjtemény darabja3 Szépművészeti Múzeum. Férfiportré. Ltsz. 8280. 88,5x67 cm; Női portré. Ltsz. 8281. 88,5X67 cm. A két portré stiláris vonásai teljesen megegyeznek, s így valószínűtlen, hogy a női portré, amelynek jelzését ellenőrizni nem tudjuk, tíz évvel később keletkezett volna. 1 Mihályi E., i. m. 55. A kép jelzése: Steph. Dorffmaister pinxit Ex Caesa. Reg. Viennen. Acad. 1772.