Folia archeologica 17.

Rózsa György: Georg Philipp Rugendas budapesti arcképe

222 RÓZSA GYÖRGY A kép provenienciájára vonatkozólag e feltevésnél tovább nem mehetünk. 1901-ben magánkézből vásárlás útján került mai őrzési helyére. Megszerzését a magyar vonatkozású gyűjtemény számára azzal magyarázhatjuk, hogy Rugendas metszetein gyakran találkozunk kuruc katonákkal. De a XX. század elejének magyar történeti és művészettörténeti irodalmában a kritika fejletlensége miatt a Képcsarnokban őrzött több festmény az ábrázolás tárgya miatt mint Rugendas sajátkezű műve szerepelt. A Rugendasszal kapcsolatba hozott festmények egy része egy Magyarországra származott olasz mérnök, Enea Lanfranconi gyűjteményéből származik, aki budapesti vonatkozású metszetgyűjteményével a magyar főváros történetét bemutató múzeum alapját vetette meg, értékes régi magyar festményeivel pedig a Magyar Történelmi Képcsarnok gyűjteményét gyarapította jelentős darabokkal. A megalapozatlan attribúció elterjesztésében másrészt nagy része volt Thaly Kálmánnak is, akinek a Rákóczi-szabadságharcra vonatkozó történeti kutatásaiban a hazafias lelkesedés nem mindig párosult megfelelő tudományos kritikával. A Képcsarnok Rugendas nevével kapcsolatba hozott festményei azonban helyi mesterek alkotásai, s Rugendas művészetének csak halvány visszfényét találhatjuk meg bennük. Egyetlen darab, egy kisméretű, fára festett olajfestmény mutat rokonságot mesterünk művészetével. Alaposabb vizsgálat után azonban erről is kiderül, hogy ez is egy Rugendas rézmetszet egyszerűsített, gyengébb másolata.

1

0 Ezzel szemben gyűjteményünkben az ifjabb Georg Philipp Rugendasnak (1701—1774) két nagyméretű rajza található, szintén Lanfranconi gyűjteményéből, amelyeket eddig nem tartott számon a szakirodalom. Az egyik tábori jelenetet, a másik egy falu kifosztását ábrázolja. Az első szignált is : „G. P. Rugendas Junior invenit et delineavit A. 1743".

1

1 Ezek azonban az idősebb Rugendas stílusától eltérő sajátosságokat mutatnak. A budapesti Rugendas arckép tehát a XVIII. századi csataképfestő ikonográfiájának kétségtelen gyarapodását jelenti. További feladat annak a kérdésnek vizsgálata, hogy miképpen jelentkezik a mester művészetében a kor legfontosabb magyar történeti eseménye, Rákóczi Ferenc szabadságharca, s általában, a korszerűtudományos kritika fényénél mennyire tekinthetők forrásértékűeknek kurucábrázolásai. Másrészt érdemes lenne összeállítani, hogy mi az, amivel a magyar közgyűjtemények anyaga a mester oeuvre-jéről alkotott ismereteink kiegészítéséhez hozzájárulhat. RÓZSA GYÖRGY 11

1 A festmény leltári száma 170, az előkép (Vorlage) Stillfriednél 55. sz. alatt szerepel. 1

1 Mindkettő tollrajz. Méretük: 86,5X124,5 cm, illetőleg 93X234 cm. Leltári számuk 845 és 844.