Folia archeologica 17.

H. Kolba Judit: Ötvösadatoka magyar krónikákban

136 H. KOLBA JUDIT A legkevesebbet a kincsek előállítóiról, készítőiről írtak, ezeknek részletes ismertetése korukban nem tartozott az érdekes események közé. Elsőként pedig éppen a legfontosabb kérdéscsoporthoz, a nemes fémbányászathoz, az ötvöstárgyak alapanyagának előállításához kerestünk adatokat. Sajnos, ez volt az a terület, amelyre a legkevesebb utalást találtuk. Elsőnek Rogerius említi Radnát, a „németek magas hegyek között fekvő városát".

1

1 Kádán (tatár) király hosszú erdei út után elérkezik a „király ezüstbányájához (villa argentifodina), ahol a népek számtalan sokasága időzött" — tehát a környéknek is egyik központja lehetett, éppen a bánya ottléte miatt. Ezt az adatot Heltai is felhasználja, kibővítve azzal, hogy a németek „ezüst- és aranybányákat művelnek vala" és „feltámadának... az bányászokkal és aranyászokkal — és ellene támadának a tatároknak".

1

2 Ez feltehetően XVI. századi bővítés, amennyiben az akkori helyzetben, Radna akkori nagyságából következtetve írja Heltai, hogy ez a népes közösség szembe mert szállni a tatárokkal. Kassa, Körmöcbánya és Zólyom bányászatáról Bonfini, s az ő nyomán Heltai tesz említést. Bonfini beszámol a fiatal házas Mátyás király és Beatrix országjáró útjáról, melynek során a fenti városokba is eljutnak. „Megnézik az arany- és ezüstbányákat (auri argentique fodina), megcsodálják, hogyan bányásszák az aranyat, továbbá az őrlést (molere), kiválasztást (dividere) és olvasztást (conflare), amit még nem láttak."

1

3 Ez az első részletesebb leírás a nemesfém-előállítás folyamatáról, ahol néhány állomást név szerint is megemlít a szerző. Heltai ezt nem említi, viszont azzal bővíti, hogy a lelkes lakosság mindenütt „megajándékozza őket szép és jeles ezüst és arany ajándékokkal".

1

4 Ez egyúttal arra mutat, hogy Heltai korában a fenti városokban a bányászat mellett az ötvösmunkák helyi készítése magas és művészi fokon állt, Mátyás királynak feltehetően elsőrendű ajándékot adtak nászajándékba. Igen érdekes Istvánffynak Fráter Györgyről szóló leírása ; Buda qstromakor, „ugyanis ismerte azokat az eljárásokat, amelyeket az ércbányászatban alkalmaznak, még Nagybányáról. .. bent gödröket ásatott, melyeken át a tűz nagy légvonatot kapva elaludt, s így kijátszotta a németek erőfeszítését".

1

5 Sajnos, az ötvösművek készítőiről említett munkáik nagy számához képest elenyészően kevés adatot találunk a krónikák lapjain. Név szerint egyedül Budavárból ismerünk egy mestert: „Élt akkor a városban egy Ötvös János (Johannes Ewthwews) nevű nagytekintélyű magyar ember, az első polgárok egyike",

16 akiről neve és a polgárok közt kivívott tekintélye alapján feltételezzük, hogy valóban ötvös volt. Az adat jelentőségét emeli, hogy a krónikás magyarnak említi a mestert ; ebben a korban ugyanis egyre többen jönnek külföldről Magyarországba szerencsét próbálni. Különösen Mátyás második házassága után, mikor felesége, Beatrix „Itáliából... vésnököket (plastici), ezüstműveseket (celatores)"

1

7 hozat a sok másféle mesterrel együtt, hogy a királyi udvar fényét és pompáját általuk is emelje. Heltai művében részletesen felsorolja ezeket a „műves mestereket": 1

1 Rogerius, i. ш. 25. 1

2 Heltai, i. m. 124. 1

3 Bonfini, i. m. 241. 1

1 Heltai, i. m. 338. 1

5 Istvánffy, i. m. 104. 1

G Thúróczy, i. m. 104. 1

7 Bonfini, i. m. 298.