Folia archeologica 16.

Dienes István: Honfoglalás kori tarsolyainkról

96 DIENES ISTVÁN 31. ábra és a helyreállított tarsolyt szemléltető rajzon is ugyanennyi szerepel, úgy gondoljuk, hogy a sírlap adatát és a helyszínen készült vázlatrajzot kell hitelesnek elfogadnunk. A zárószíj veretei négyzetesek, felső részükön homorú, alsó részükön domború félkörös kiképzés, amelyeknek illeszkedése folyamatos sorba kapcsolja őket. (Vö. az övek egymásba érő vereteivel,

8

1 illetve a Perm-vidéki, malcevói tál szegélydíszítésével: 31. ábra.) Mintázatuk — a kívülről pontsorral kísért, kettős szalagból képzett, egymásba hurkolt körfonat — a veretsoron végigfutó szalagmintát ad, amely a szíjvégen is folytatódik, és a legvégén körben zárul. A fonadék közepén a vereteket összekapcsoló kiszögellések kis kör alakú domborulatot alkotnak. Hurkolt részük két oldalán egy-egy gyűrűcske kapott helyet. Két veret a vasból való bújtató alá szorulva, hozzározsdásodott a nagy palmettás verethez. A veretek hátlapján felül két, alul középen egy, vagyis összesen három elhajlított apró szeg. Hasonló szegek a szíjvég hátoldalán: felül kettő, majd — a hossztengelyében — középen és alul egy-egy. (Méreteik: A kis veretek h= I,I, a kiszögellésükkel mérve 1,3; sz = 1,1 cm. — A szíjvég h= 2,7; sz = 1,1 cm, a vége felé valamivel keskenyebb.) E veretek, amennyiben 12 db volt 15,9 cm, 10 veret esetében 13,7 cm hosszan fedték be a zárószíjat, beleszámítva a szíj véget is. A sírleírás, illetve a részletrajz szerint a zárószíj veretsorától fölfelé mintegy 2 cm-re egy bronzból való bújtatókarika, majd két veret feküdt. 8

1 Dienesl., Arch. Ért. 91(1964) 30. ; A permi tálra 1. Orbtli, I. A.—Trever, К. V., Szaszanidszk metall. (Moszkva—

Leningrad 1935) XXXI. t.