Folia archeologica 16.
Lengyel Irina: A fazekaskorong megjelenésének kérdése a Nagyalföldön
•2fi LENGYEL IRINA a fentebb felsorolt lelőhelyek, ahol datálható tárgyakat találtak, a korongolt edényekkel nem voltak közvetlen kapcsolatban. Az időrendi adatok tehát nem erősítették meg azt a nézetet, hogy a korongolt kerámiát a kelták terjesztették el. Egy másik felfogással is találkozunk, amely a szentes—vekerzugi csoport korongolt kerámiájának eredetét magyarázza. Ezt a nézetet különösen határozottan képviseli Nagy Tibor. 2 1 Véleménye szerint a korongolt kerámiát és ezzel együtt a fazekaskorong használatát a Nagyalföldre a betörő szkíták hozták magukkal. Nézzük meg, miként oldja meg ezt a kérdést a fazekas mesterségre nézve éppen a szkíta törzsekkel kapcsolatban a szovjet archeológia. Az i. е. V—IV. századi szkíta településeken egyaránt találunk kézzel formált és korongolt kerámiát. Az utóbbi azonban kizárólag import áru, amely olbiai vagy görög eredetű, és kereskedelmi úton került ide. Példaként hozhatjuk fel a Sirokaja balka melletti települést Olbia közelében, mert a kor szkíta települései közül ezt tanulmányozták a legalaposabban. 2 2 Azokban a szkíta sírokban, amelyek ugyanebből az időből származnak, helyi készítésű agyagedény szinte elő sem fordul, a gazdag sírokban viszont gyakori az importált görög kerámia. Ezek hegyes fenekű amforák, fekete lakkos keráma. I. V. Jacenko a szkíták e korai emlékanyagának vizsgálata alapján megállapította, hogy az egész szkíta kerámia kézzel formált, uralkodó benne a simítatlan felületű edények csoportja, akadnak ugyan simítottak is, de csekély számban. 2 3 A szerző ennek a megállapításnak alapján arra következtet, hogy a fazekasság a VII—V. században a szkítáknál a házi foglalkozás szintjét nem haladta meg. 2 4 Ha pedig a korábbi szkíta emlékanyagot vizsgáljuk, szinte ugyanezt a képet kapjuk. A helyi lakosság a fazekaskorongot még a kamenszkojei gorodiscsében — az azidőben alakult szkíta birodalom fővárosában — sem használta, 2 3 pedig itt a Dnyeper mentén vezetett a görögök fő kereskedelmi útvonala, s a gorodiscse lakossága szoros kapcsolatban állott a görögökkel. Azt gondolhatnók, hogy a helyi lakosságnak itt kellett volna elsősorban átvennie a görög fazekasok mesterségbeli tudását, az edények korongon készítését. Csak később, az i. е. II—I. századból mutathatjuk ki a szkíta lakosság körében a fazekasmestereket, a kerámia kézzel formálását azonban tovább folytatják, és a korongolt kerámia még ekkor sem vált uralkodóvá. 2 0 Ilyen körülmények között a szkíták nyilvánvalóan nem adhattak tovább olyasvalamit, amivel maguk sem rendelkeztek, tehát a korongolás mesterségét sem. Ha nem is vesszük számításba a Fekete-tenger északi partvidékének szkíta leletanyagát, és csupán azokra a területekre szorítkozunk, amelyeken szkíták éltek, és jellegzetesen szkíta tárgyakat : fegyvereket, lószerszámokat, tükröket és egyéb dísztárgyakat hagytak hátra, itt sehol sem találjuk nyomát annak, hogy a helyi lakosság fazekaskorongot használt volna. Itt meg kell említenünk, hogy sem Románia vagy Bulgária, sem Lengyelország területén nem terjedt el a korongolt kerámia használata. Nem fogadhatjuk el M. Dusek véleményét, amely szerint a 2 1 Nagy T., i. m. 140. 2 2 Jacenko, I. V., Szkifia VII—V vekok do nasej eri. (Moszkva 1959) 26. 2 3 Uo. 82. 2 4 Uo. 105. 2 5 Grakov, B. N., Kamenszkoje gorodiscse na Dnjepre.MIA 36. (Moszkva 1954) 68. 2 6 Troizkaja, T. N., Nahodki iz szkifszkih kurganov Krima. lsztorija i arheologija drevnego Krima. (Kiev 1957) 190.
