Folia archeologica 16.
Lengyel Irina: A fazekaskorong megjelenésének kérdése a Nagyalföldön
A FAZEKASKORONG MEGJELENÉSÉNEK KÉRDÉSE 31 szentes—vekerzugi csoport mellett Románia és Bulgária emlékanyagában is fellelhető a korongolt kerámia, továbbá, hogy a Kárpát-medencében mindenütt használtak korongolt edényeket,7 hiszen mindegyik, általa felsorolt lelet a IV— III. századból való, vagy görög eredetű importáru. 2 8 I. Nestor úgy véii, hogy a szóban forgó kerámia Görögországgal való kapcsolatok révén került a Kárpát-medencébe. 2i l Ezt véleményt elfogadhatónak látjuk, hiszen ilyen jellegű kapcsolatok voltak a VI. században. Kérdés azonban, hogy itt közvetlen kapcsolatokra kell-e gondolnunk, vagy valóban — mint I. Nestor feltételezi — a déli trákok közvetítésére. Az i. е. VI. században, a barbár Európában csak az Alföldön alakultak ki azok a feltételek, amelyekre a fazekaskorongnak a gazdasági életbe való bevezetéshez szükség volt. A fazekaskorong szükségessége szoros kapcsolatban van a mezőgazdaság és állattenyésztés, főként pedig a tejtermelés fejlődésével. Csak a mezőgazdaság és állattenyésztés nagyarányú fellendülésénél, amikor a háziipar már nem képes kielégíteni a teljes edényszükségletet és nem képes előteremteni annak különböző formáit, csak akkor jöhet létre a fazekaskorong alkalmazásának szükségessége. A fazekaskorong alkalmazása megkövetelte a külön műhelyek létrehozását, ahol nemcsak edénykészítés folyt, hanem a sok időt igénylő szárítás, valamint az égetés is. Ezek a műhelyek szabványosított edényt termeltek, nem egy családot, sőt nemcsak egy falut láttak el. Azt kell feltételeznünk, hogy a kerámiát elszállították, elcserélték vagy eladták. A kerámia eladhatóságát a jobb minőség biztosította. Feltételezhetjük, hogy az ilyen műhelyben több ember is dolgozott: közülük egyik volt a gazda, és lehetséges, hogy egyben a fazekas, a másik a tüzelő, a harmadik az agyag előkészítésével foglalkozott, és végül szükség volt külön emberekre, akik elcserélték vagy eladták az árut a piacon. A jövő feladata az, hogy megállapítsuk, hogy a helyi lakosság mikortól kezdve készítteti a kerámiát kizárólag fazekaskorongon. Ehhez szükséges elsősorban a szkíta kori települések tanulmányozása, akkor majd teljesen megoldódhat a fazekas kézművességnek a lakosságnak általános gazdasági tevékenységétől való különválásának kérdése. Nem véletlen megállapítás az, hogy a fazekaskorong elterjedése általában összekapcsolódik a fazekas kézműveseknek a lakosság általános tömegéből való kiválásával, és egybeesik kb. az osztálytársadalom kialakulásával. Mind Görögország, mind Etruria, mind Iberia a rabszolgatartás stádiumában volt ebben az időszakban. Ügy látszik a szentes—vekerzugi csoportban az i. е. VI. században érlelődnek a termelési viszonyok olyan formái, amelyeknél az osztálytársadalom kialakulásának gyorsabban kellett folynia, mint a barbár Európa más területén. LENGYEL IRINA 2 7 Duïek , AI., Die thrako-skythische Periode in der Slowakei. SA 9(1961) 160. 2 8 Ezek közül a bojani bögre (Christescn, 1Л, Les stations préhistoriques du lac de Boian. Dacia 2 (1925) 286., XXVII. t. 3.) kétségtelenül korongolatlan, i. е. IX— VIII. századra tehető. A trák lakosság bulgáriai területen szintén nem a keltáktól vette át a fazekaskorong használatát, mivel az i. е. V -IV. századra datálható anyagban fordulnak már elő a korongolt edények. Ezt megállapította R. Popov„ {Popov, К., Nekropolzst pri sz Bajlovo Szofijszko. lzv. na Blgarszk. Arh. Inszt. 1(1924)84—85.) 2 9 Nestor, f., Keltische Gräber bei Médias. Dacia 7-8 (1937-40) 178-179.
