Folia archeologica 16.

Korek József: Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1963. évi munkájáról

JELENTÉS A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM 1963. ÉVI MUNKÁJÁRÓL Gondos előkészítés után megjelent az Elnöki Tanács 9/1963. számú törvényerejű rendelete, amely felszabadulásunk óta másodszor szabályozza a muzeális emlékek védelmét, rögzíti a múzeumok működésének szervezeti és tartalmi kérdéseit. Az új múzeumi törvény intézményünk szempontjából nagy jelentőségű, mert — úi tartalmi kérdések mellett — nevében újból szentesítette a közvéleményben változatlanul megmaradt Magyar Nemzeti Múzeum elnevezés kizárólagos használatát. A már csak nevében élő közös anyaintézményből a fejlődés folyamán kiszakadt országos múzeumok önállósulásával gyűjteményük jellegének megfelelő névvel éltek tovább a Magyar Nemzeti Múzeum autonómiájának a 13/1949. tvr.rel való megszüntetése után. 1952-ben a Nemzeti Múzeum alapításának 150 éves évfordulójára —• a közös tőből való sarjadás jelzéseként — öt országos múzeum szakneve mellé a Magyar Nemzeti Múzeum előcímet is megkapta. A csupán formai vonatkozásban megmaradt kettős címhasználat mind a hazai közvéleményben, mind a külföldi intézményeknél —a múzeum történetének ismerete nélkül —zavart okozott. Hazai közvéleményünkben Pollack Mihály klasszicista palotája jelenti a Magyar Nemzeti Múzeumot, és a külföldi intézményekben is így rögződött, így élt tovább. Üj, országos múzeumok alapításával (Nemzeti Galéria, Legújabbkori Történeti Múzeum, Irodalmi Múzeum) a közös történetre már nem is utaló cím erőszakolt, elvesztette jelentőségét, és szakmai nevük nyert polgárjogot a köztudatban is. A Magyar Nemzeti Múzeum elnevezés nem csupán formai cím, s úgy érezzük, hogy intézményünknek tartalmában is azzá kell válnia. A Magyar Nemzeti Múzeum feladata a magyar föld és nép történeti emlékeinek összegyűjtése, megóvása, közreadása, a történeti hagyományok ápolása, a kutatás eredményein keresztül népünk szolgálata. A múzeum több mint 160 év alatt létrejött anyagának revíziós munkája nem csupán számbavétele volt annak, hogy — nehéz történeti körülmények között—• mi maradt meg a gyűjteményekben, hanem annak felmérését szolgálta, hogy mik azok a hiányok, amelyeket pótolnunk kell ahhoz, hogy múzeumunk földünk és népünk történetének teljes értékű forrásgyűjteményévé váljék, és kiállításain nemzeti múltunk legkiválóbb anyagát mutassa be. 1963-ban hozzákezdtünk a magyar nép történetének a honfoglalástól 1849-ig terjedő új, állandó kiállításunk előkészítéséhez, s a forgatókönyv írásakor egyre égetőbben ütköztek ki azok a hiányok, amelyek az egyenetlen gyűjtésből, a kutatás hiányosságából, de főként a korábbi időkben más országos múzeumokhoz való anyag átcsoportosításából adódtak. A hibás történetszemlélet, az egyoldalú művészetszemlélet révén középkori építészetünk legjobb, megmaradt alkotásainak kőanyaga, a történeti személyekhez, eseményekhez és korhoz tartozó képző- és iparművészeti alkotások, művészileg legkitűnőbb darabjai a művészeti múzeumokba kerültek át. Ezek nélkül múzeumunk csonka és nem tükrözi a magyar nép történetét. Nem lehet meg a Magyar Nemze-