Folia archeologica 16.

Fejős Imre: A Magyar Nemzeti Múzeum története (1802–1847)

•274 FEJŐS IMRE 70 000 forintról szóló alapítványlevelében évi 400 forintos pályadíjat tűzött ki a megjelenő legjobb magyar munkára, három 100 forintos díjat pedig a múzeum által kitűzendő témák legjelesebb feldolgozására. A Marczibányi-díjakat először 1817. november 23-án osztották ki. Pethe Ferenc természeti históriája és Virágh Benedek Magyar Századok című munkája kapott jutalmat. Később a díjak kezelését az Akadémia vette át. Az Illéshá%j-család utolsó sarja a múzeumra hagyományozta kincstárát. Maga az alapító 1820-ban a Hungarica gyűjteményhez nem tartozó 9200 kötetet tartalmazó soproni könyvtárát engedte át, mint tudományos segédgyűjteményt, 6000 darab metszet kíséretében. Széchényi Lajos, Ferenc fia, 10 000 forintos alapítványt tett a Hungarica gyűjtemény gyarapítására. A Természetiek Tárát — a Természettudományi Múzeum elődjét — 1808ban Széchényi felesége, Festetics Julianna ásványgyűjteménye alapozta meg. További legfőbb gyarapítója Kubinyi Ferenc volt. Maga a nádor harmadfélezer darabbal növelte a gyűjteményt, s ugyanakkor a könyvtárnak ajándékozta Kovachich Márton György 12 000 forinton vásárolt kéziratgyűjteményét. A múzeum szervezetén belül elsőnek 1810-ben a Természetiek Tára önállósult, amikor Tehel Lajost, Óbuda város orvosát custos-szá nevezték ki. 181 i-böl való az első állattani szerzemény. A Növénytár ugyancsak a nádornak köszöni létesülését a Kitaybel Pál herbáriumának 7000 forintért történt megvásárlásával. Az Érem- és Régiségtár, a mai Magyar Nemzeti Múzeum közvetlen őse és elődje, 1814. november 14-én Halicyky Antal őrré történt kinevezésével lett önálló osztállyá. Ugyanekkor Miller Ferdinánd igazgatói kinevezést kapott, a könyvtárnál utódja Horvát István, a neves történetíró lett. Az Érem- és Régiségtár — Kubinyi Péter, a múzeum egyik mecénása költségén megjelent első katalógusa — a Cimeliotheca Musei Nationalis felosztása szerint négy részlegre és ezeken belül 47 alcsoportra tagolódott. így osztályozták három évtizeden át a régiségeket. Állaga 1820-ban a következő volt: 83 darab pecsételő, 349 darab magyar régiség és kincs, 193 darab fegyver, 495 darab görög-római régiség, összesen 1110 darab. Az éremgyűjtemény ekkorra 12 000 darabra ment. Képtár felett ekkor nem rendelkezett, mindössze néhány arckép díszítette a gyűjteményt. Svetics Jakab, a kőszegi kerületi tábla ülnökének kezdeményezésére 1825 -ben Peter Kafft bécsi festőnél külön aláírások útján szerzett összegből megrendelték „Zrínyi kirohanása Szigetvárból" és „I. Ferenc császár magyar királlyá koronázása" c. két ormótlan nagyméretű festményt, amikkel azóta sem tudtak mit kezdeni. Maga a nádor az építkezést szerette volna megindítani. Bár az 1811. évi devalváció mindössze 95 000 váltó forintra csökkentette a múzeum alapját, a következő évben Pestre rendelte Johann Aman bécsi udvari építészt, adjon szakvéleményt arról, vajon a Grassalkovich-féle telek alkalmas-e az építkezésre? Aman a környék magas házakkal várható beépítésére és a tűzbiztonság követelményeire hivatkozva az itteni építkezést határozottan ellenezte. Soviniszta szemmel nézve, talán sajnálhatjuk ezt, mert ha az építkezés akkor megindul, úgy nálunk készül a világ legelső, eleve múzeumnak szánt épülete, míg most a British Museum (1823), Schinkel műve, a berlini Altes Museum (1830), a müncheni Glyptotheca (1835) után, a negyedik hellyel kell megelégednünk. Valójában azonban örülhetünk, hogy Hild terve nem valósult meg. Ez az egyemeletes, kisszerű épület nem a