Folia archeologica 16.

Fejős Imre: A Magyar Nemzeti Múzeum története (1802–1847)

A MAG

YAR NEMZETI MÚZEUM TÖRTÉNETE 275 legszerencsésebb tervezete a különben kiváló mesternek, és a gyűjtemények rohamos fejlődésével pár évtized alatt elégtelen lett volna azok befogadására. Mint műalkotás is csak a napóleoni háborúkat követő gazdasági pangás, Ferenc császár és a nagybirtokosok érdekközösségén alapuló, a haladástól rettegő, népelnyomó rendszert fejezte volna ki, míg a mostani palota hatalmas méreteiben a reformkor nagy alkotásai sorába tartozik s kifejezi a Magyar Nemzeti Múzeum és a magyar nemzet sorsközösségét. Aman meghallgatása után alkalmasabb telek után nézve, a nádor választása a mai telek, Batthyányi Antal herceg kerti házzal bíró, 31 000 m 2 nagyságú majorságára esett. Az országúton lévő birtok ebben az időben kívül feküdt a városkapukon, vidékies környezetben, Pest város polgárainak káposztáskertjei, tehenészetei szomszédságában. A nádor városrendező tehetsége és tekintélye kellett ahhoz, hogy egyfelől meglássa Pest rohamos fejlődésének kilátásait, másfelől, hogy kortársai zúgolódása ellenére keresztülvigye akaratát e méltatlannak tetsző környezetben való építkezéshez. 1813-ban történt a vételi szerződés aláírása. A komplexumért 100 000 forint készpénzt és 120 000 forint összeg kamatait fizették az eladó hercegnek. Ugyanakkor a Hatvani-utcai telket házhelyekre bontva 94 670 forintért értékesítették. A Természetiek Tárát és a pannóniai kőemlékeket mindjárt átszállították az új telken álló épületekbe, de az Érem- és Régiségtár, nemkülönben a Széchényi Könyvtár 1817-ig a régi helyén maradt. 1814 októberében a Szent Szövetségben egyesült három uralkodó, Ferenc császár, I. Sándor orosz cár és III. Frigyes Vilmos porosz király a bécsi kongresszusról Pestre rándulva, még a központi egyetemen tekintették meg ezeket a gyűjteményeket. Csak miután Csáky László nagyváradi prépost költségén a Régiségtárnak egy 44 láb hosszú csarnokot, a Könyvtár számára 42 lábnyi termet és annak előcsarnokát megfelelően átalakították és bebútorozták, került ide a teljes gyűjtemény. Az olvasóhelyiséget ekkor híres férfiak képei díszítették. Közel két évtizedig ezek, az egykorú forrásokban régi múzeumnak nevezett épületek adtak helyet a táraknak. József nádor, a múzeum pártfogója azonban maga is látta, hogy elérkezett a Nemzeti Múzeum önálló otthonának és gyűjteményei kiteljesítésének pillanata. Már az országgyűlés elején felvetette az építkezés tervét és még mielőtt arra fedezete lett volna, egyéni kockázatára, 1832. november 12-én szerződést kötött Jankovich Miklós gyűjteményének megvásárlására. Jankovich Miklós (1773-—1846) még Széchényi Ferenc előtt, szinte gyermekkorában kezdte gyűjteni a magyar múlt emlékeit. Életét teljesen történeti tanulmányai és gyűjteményei gyarapításának szentelte. Tudományos munkásságáért az Akadémia tiszteleti tagjává választotta. Gyűjteményét igazi hozzáértéssel, szervezett módszerrel gyarapította; ügynökökkel dolgozott, figyelte az árveréseket, cserekapcsolatokat épített ki. 1830-ban már felkérte Pest megyét, hogy gyűjteményének megvételét ajánlják az országgyűlésnek. Anyagi gondok sürgették, már a külföld is felfigyelt a piacra kerülő, nagyszabású, a maga nemében egyedülálló magángyűjteményre. Egyedül a nádor gyors cselekedete mentette meg azt a Nemzeti Múzeum számára. A Jankovich-gyűjteménnyel 63 000 kötet könyv, köztük kereken 50 000 darab Hungarica, 4000 hazai oklevél, 1400 kódex gyarapította a Széchényi Könyvtárt. Az Érem- és Régiségtár most nyerte el a szinte üres keretek kitöltésével anyagának maiglan legjelentősebb részét. Elsősorban a hajdan legvirágzóbb hazai mű-