Folia archeologica 16.

Gábry György: Beethoven és Liszt zongorája

24(5 G Л В R Y GYÖRGY hatte . . . Der Umstand war ergreifend. — «Das ist ein schönes Geschenk» sprach Beethoven, indem er mich ansah, «und es hat einen so schönen Ton» — fuhr er fort, und wandte sich mit dem Händen nach der Klaviatur, ohne jedoch das Auge von mir zu wenden. Er schlug einen Akkord sanft an."

1

4 A Broadwood-zongora hűségesen kiszolgálta Beethovent és — egy Conrad Graf-zongora társaságában -— a zeneszerző haláláig annak Schwarzspanierhaus-i lakásán maradt. Majd elkövetkezett a halál esztendeje és 1827-ben Beethoven ingóságai, köztük hangszerei is, árverésre kerültek. A Graf-zongora visszajutott készítőjéhez (jelenleg a bonni Beethoven-múzeum tulajdona), a „Broadwood" azonban — amely néhány éve még Európa egyik legmodernebb zongorája volt — „csekély hangterjedelme miatt" nehezen talált gazdára. Végül is C. A. Spina, bécsi zeneműkereskedő vásárolta meg az elárvult hangszert,

1

5 amely azután hosszú időre eltűnt a nyilvánosság elől. Ezzel azonban korántsem fejeződött be a zongora regényes története ; a 40-es években Lis^t Ferenc emléktárgyai között bukkan fel újra,

1

6 és a weimari Altenburgban nyer elhelyezést. A nagy magyar muzsikus — akinek Spina hódolata jeléül adta át a „Broadwood"-ot — legféltettebb ereklyéi között őrzi a hangszert, és végeredményben ennek köszönhető, hogy ez a nagybecsű emlék Nemzeti Múzeumunkba került.

1

7 Liszt — akit magyarországi ünneplései ráébresztettek hazafias kötelességeire — 1873 őszén levélben fordul Sayn-Wittgenstein hercegnéhez: „Maintenant, permettez-moi de vous adresser une prière — elle concordera, j'espère, avec votre souhait. En recevant le 9 Nov. la couronne d'or, qui m'a été offerte au nom de la Hongrie, j'ai de suite déclaré que je ne la considérais que comme un dépôt, et la destinais à figurer au Musée national de Pesth, comme un signe de la noble générosité du pays envers ceux qui lui sont dévoués. A cette couronne, je désire ajouter 4 ou 5 object, conservés dans votre garde-meuble à Weimar. Ce sont: le splendide bâton de mesure en or, que vous m'avez donné. Je prendrai soin de faire mettre une étiquette avec votre nom et la date de ce don. Le piano

, que Wunsch, den grössten lebenden Künstler in der göttlichen Kunst, Musik auf dem Klavier spielen zu hören — erfüllt!" — Közli Kerst Fr., Die Erinnerungen an Beethoven (1913. II. 92.) c. kiadványában. 1

4 Kerst i. m. II. 136. 1

5 Thayer i. m. V. 498. és 582. 1

6 L. Liszt С. F. Weitzmannhoz 1861. augusztus 14-én írott — de egy záradékkal csak 1878. május 24-én elküldött — levelét: ,,Das Beethoven-Pianoforte . . . wurde für den grossen Mann von Ries, Cramer, Kny

vett,Moscheies (sie!) und Kalkbrenner in London bei Broadwood ausgesucht, und mit den Unterschriften dieser Herrn, und einer lateinischen Zuschrift von Broadwood versehen ... Er es zumeist ungestimmt und ohne die gesprungenen Saiten wieder aufziehen zu lassen gebrauchte. Nach seinem Tode kaufte es Herr Spina mit welchem ich mich durch meine editorischen Beziehungen mit dem Verlag Diabelli (dessen Haupt-Stütze er war) befreudete — und im Jahre 45 in Wien, schenkte mir Spina diese Kunst Reliquie." Közli С. F. Weit^mann, Geschichte des Ciavierspiels (Stuttgart, 1879. 294.) c. kiadványában. 1

7 „Auch im Bibliothekzimmer der Altenburg, das einen nicht unbeträchtlichen Raum im ersten Stock einnahm, befanden sich zwei Flügel: ein Erard und ein Broadwood. Letzterer, ebenfalls eine von dem Meister ganz besonders hochgehaltene Reliquie, hatte er von einem seiner Wiener Verleger zum Geschenk erhalten. Es war Beethovens letzter und von ihm noch kurz vor seinem Ende benutzte Flügel." L. Ramann L., Franz Liszt (1894. II-2. 37.) с. kiadványát. •— „Im ersten Stock befanden sich die Gesellschaftsräume : in der Mitte ein Zimmer mit einer ansehnlichen Büchersammlung, in dem zwei Flügel standen, ein Erardscher und der von Broadwood & Sons in London

, den Beethoven in seinen letzten Lebensjahren besessen hatte und der Liszt von seinem Wiener Verleger С. A. Spina geschenkt worden war. Spina hatte den Flügel aus Beethovens Nachlass erworben. Nach Liszts und der Fürstin Wittgen-