Folia archeologica 16.

Mihalik Sándor: Adalékok a régi magyar művészi kerámiagyártás történetéhez

RÉGI MAGYAR MŰVÉSZI KERÁMIAGYÁRTÁS 233 megértése, ösztönzése segítségével történik. Nagy műveltségű, igényes életstílusa a tatai fajanszgyártáshoz éltető légkört teremtett. Párizsi követsége idején felfokozódott fényűző életének visszfényét tükrözik a tatai fajanszok e korbeli magasrendű művészi remekei. V. A TATAI FELLENDÜLÉS, A FÉNYKOR ÉS A VÉGSŐ KORSZAK Elhalt férje jogainak a számára való megerősítését Frank Krisztina már 1772 július havában kérte a tatai grófi uradalomtól. Személyét, munkásai teljesítményét biztosítéknak ítélték. Ennek alapján utasította a prefektúra a provizort, hogy miután ,, A Majolika üzem részére a követ és a téglát leszállították, így a kőművesmunkák a következő héten megkezdődhetnek".

2

6 1772. november 15-én az özveggyel szerződést is kötnek. Ettől kezdve ez az asszony áll a tatai gyár élén. Mindvégig majolikát: fajanszt gyártott, az iratok mégis „Portzellanos asszony"-nak, „Portzellános Hermann-né"-nak emlegetik. Működése a gyártás erősödésének és fellendülésének szép szakasza. A gyár termelésére vonatkozólag reánk maradt Komárom megyének a Flelytartótanácshoz 1785. november 21-én intézett jelentése,

2

7 amely szerint az özvegy Tó Városi majolika gyára az ónt és az ólmot Bécsből, a sót Komáromból, a fát helyből szerzi. 12 dolgozója (Sodalis 5- et operarii 7) 2000 forint értéket termel, s az áru a Magyar Birodalomban, főképp Pesten, valamint Lengyelországban — Lembergben — kerül értékesítésre. A megyének a gyár következő, 1786. évi működéséről szóló helyzetképéből8 értesülünk, hogy a gyárban dolgozók közül „Inländische Gesellen 4, Ausländisch aus Sachsen 1, Einheimische Taglöhner 7", a termelés pedig az előző évivel szemben 5500 forint értékre nőtt. A jelentés ekkor, 1787-ben, már özvegy Hermannnét és 1784 végétől Teréz leányának a férjét, Schlögl Györgyöt, mindkettőjüket együttesen nevezi gyárvezetőként. Hermann-né vejének a gyár vezetőségébe kapcsolása csakhamar helyesnek bizonyult. Tizenhat évi áldozatos, a magyar kerámiaművészet történetében maradandóan emlékezetes működés után LJermann-né ugyanis 1788. április 10-én meghalt. Ghyczy Ferenc „Ober Stuhlrichter"-nek a Helytartótanácshoz felterjesztett jelentése az üzemet augusztus 2-án már mint Schlögl György tatai gyárát említi. A termékek ekkor — tájékoztatása szerint — Pesten, Kassán, Lembergben, Pécsett, Székesfehérváron „és az egész országban" kerülnek árusításra. Az 5 belföldi „Gesellen" és a 8 „Handlanger" 5500 forint értékű edényt termel, és ugyanakkor hangoztatja azt a véleményét is, hogy a gyáron az segítene, ha az osztrák városokba szabad kivitele lenne.J A szilárd alapokon folyó termelést és a gyár prosperitását Schlögl János Györgynek, a Komárom vármegyétől kapott szóbeli felszólításra öt év múlva, 1793. augusztus 20-án írt jelentése igazolja, amely szerint, amióta gróf Esterházy Ferenc urasággal 30 egymásután következő évre szerződést kötött

3" és számára a 2

0 O. L. Est. es. lvt. Dominium Tata. 255. csomó: „Prothocuilum Correspondentiarum Officii Praefccturatus a die 13» Junij Anni 1771". 194. 2

7 O. L. Helyt. T. Departamentum Commerciale 1786. Fons. 25/Л—

Pos. 82. 2

8 О. L. Helyt. T. Dep. Comm. 1787 Fons 17. Pos 69. 2

9 О. L. Helyt. T. Dep. Comm. 1788. Fons 82, Pos. 19. 3

0 A szerződést 1792. január 30-án kötötték meg. Révhelyi E., i. m. 28.