Folia archeologica 16.

Mihalik Sándor: Adalékok a régi magyar művészi kerámiagyártás történetéhez

234 MI H ALIK SÁNDOR szükséges mázőrlőt (Glasur Mill) is biztosították —• és ha semmi alkalmatlanság nem áli útba — ezt az ő két év óta megnagyított üzemét (Maj ollica Geschirr Fabrique) nemcsak jó állapotban fogja tudni tartani, hanem, ha a körülmények kívánják, működését még kétszeresére is növelheti. A jövőben is annak kell a főszempontnak maradnia, hogy készítményei mind nagyobb számban, a legtökéletesebb pontossággal szolgáljanak ki mindenkit. E jelentést Komárom megye november 12-én azzal továbbította a Flelytartótanácshoz, hogy a tatai gyárban „videlicet Porcellana ad Normám Holocsiensis elaboratur", vagyis „tudniillik holicsi módon dolgoznak".

3

1 A XIX. század első évtizedének végéig, tehát további kerek húsz éven át az általunk átvizsgált levéltári forrásaink hallgatnak a tatai gyárról. Révhelyi Elemérnek a második világháborúban hamuvá lobbant helyi iratanyagokból szerencsére olyan sok értékes adatot volt alkalma megelőzőleg kikutatni és közreadni, a gyári készítményeknek is oly szép emlékanyaga maradt reánk, hogy ennek alapján a tatai gyárat a holicsi mögött — rangban is — mint a második legjelentékenyebb fajanszgyárunkat tartja nyilván a kerámiatörténet. A mi forrásaink szerint a helytartótanácsi iratokban az 1812-ben készített táblázatban találkozunk újra az üzemmel. A gyár még mindig Schlögl János Györgyé és „nullum ostaculum" : semmi sem akadályozza működését és termelését. Az adatszolgáltatás még az 1811 első felében volt állapot szerint történt. Közreadása idejében azonban már más a helyzet, mert 1811. július 18-án, 57 éves korában Schlögl meghalt, s a gyár további vezetését ettől kezdve, majdnem egy évtizedig, özvegye: Hermann Teréz látta el. Az 1817-es termelés adataiból szerkesztett helytartótanácsi országos gyári táblázat szerint a tóvárosi „Fabrica Vasorum Fictilium in Pago Tóvár" 5 embert foglalkoztat és 8000 forint értékű árut termelt.

3

2 Többet mondó, értékesen részletező és a magyar gyári kerámiatörténet kuriózumszerűen kiemelkedő érdekes forrása Pázmándy Dénes főbírónak és Szabó Sándor „Eskütt"-nek az a tabellája, amelyet 1817. május 4-én készítettek Kömlődön, s amelyet Komárom megye 1817. október 23-i ülése határozata alapján szerkesztett összefoglaló jelentés mellékleteként küldtek a Helytartótanácsnak: TABELLA melly a Tóóvarosonn lévő Fabrikának állapottyát mutattya Fabrikáltak neme : Majolika vagy Portzelán Fabrikának S^áma 1 Mester legényeknek s%áma z Egyébb munkásoknak 3 A% Esztendőként fel dolgozandó nyers Matériának mennyisége ? Tizenkétszeri Égetésre esztendőn által kívántatik 15 kotsi agyag — edénynek. 2

0 25 kotsi agyag kementzének 3

0 10 mázsa Czin 4

0 25 — Ólom 5

0 15 — Sóó 3

1 O. L. Helyt. tan. 1793. Dep. Comm. Fons 115, positio 49. 3

2 O. L. Helyt. t. Dep. Comm. 1818. Fons 18. Pos. 13. és 1825. Fons 18. Pos. Ad 28.