Folia archeologica 16.

Mihalik Sándor: Adalékok a régi magyar művészi kerámiagyártás történetéhez

232 MI H ALIK SÁNDOR meg, mint amely már akkor „vor einigen Jahren", tehát lehet, hogy még 1770 előtt alakult. A kicsiben végzett kísérletek és a bevált próbák után Holicsról hozatott mester irányításával igen hamar megoldották a próbakészítések eredményeinek a gyakorlati munkába való állítását, s gyorsan meg tudták szervezni a gazdaságos gyártást. Az egykori híradások büszkélkedései szerint — a Holies szépségeit és finomságait felérő termékeivel hírre vergődött, az országban számontartott, négy évtizeden át működő gyárrá fejlődött. Szintén 1770 táján, a természettudományi és technikai problémák felé különös érzékkel vonzódó gróf Batthyány Tivadar is (1729-—1811 — Batthyány Lajosnak, Magyarország utolsó nemzeti nádorának a harmadik fia), beállt a magyar művészi kerámiát tökéletesíteni és fejleszteni szándékozók sorába. Arra határozta el magát, hogy meghonosítja hazájában a porcelánipart. Megbízásából Cristóf Jung bécsi porcelángyári mázazó (emailleur) a Magyarországon létesítendő gyár előmunkálataként Claudius Mayer nevű sógorával és ennek két öccsével, Batthyány gróf bécsi palotája kertjében porcelánégető kemencét épített. Mayer korongos edényeket is készített. Néhány napszámos segítségével 300 különféle edényt égettek ki. 1772. szeptember 10-én Mária Terézia királynőnek besúgták az üzelmeket. Utasító parancsára még aznap éjjel a bécsi városi bíróság a kerti házban letartóztatta a mestereket, a készleteket zárolta. A kihallgatási iratokat a bécsi porcelángyár legfőbb felügyeleti hatóságához, a Banco-Deputatiohcz juttatták el. Jung egy havi áristommal úszta meg az ügyet, Mayert is büntetésre javasolták, „mert annak, akit Őfelsége havi 40 frtal gazdagon jutalmaz, nem lett volna szabad így viselkednie". „A gyári órákon kívül ő is dolgozhatik máshol, de semmi esetre egy másik gyárban". Batthyány megrendszabályozására gróf Kolowrat Lipót, a későbbi főkancellár azt javasolta, hogy mint a bankó bizottság elnöke, ő fejezhesse ki a királyné nevében a történtek felett való legnagyobb elégedetlenségét.

2

4 A bécsi porcelángyár érdekében a Magyarországot osztrák gyarmatnak tekintő uralkodói és kormányzati körök így hiúsították és bénították meg azt a nemes cselekedetet, amely azon fáradozott, hogy ha elkésve is, de legalább 1772-ben végre teremtődjék már meg a magyar porcelán. A császári ház anyagi érdekei és legfőképpen Mária Terézia érdekeltségére való tekintettel, a bécsi gyáron kívül nem volt szabad ekkor még a Monarchiában máshol porcelánt gyártani. A művészi és gazdasági érdekeket ilyképp a művészi fajansz területén válthatták csak gyakorlati tetté. Ezért gróf Batthyány Tivadar is módosította, csökkentette terveit, és a hatalmi úton beszüntetett bécsi porcelán gyártási kísérlete után a Komárom megyei — akkor még csak Bérnek nevezett — kisbéri birtokán fehéragyagból dolgozó fajanszgyárat (weiss irdene Majolik—fabrik) rendezett be. Először 1786-ban említik,

2

5 de valószínű, hogy ennél korábbi időtől működött már. Ez a gyár is azok egyike tehát, amelyeket magyar főurak, nemesek az 1770 körüli felbuzdulásukban a nagy kezdeményezések, felpezsdülések korszakában létesítettek. A tatai fajansz gyártása is több kezdeményezés, majd elakadozás után, éppen ebben az időszakban állandósul. Végleges megszilárdítása gróf Esterházy Ferenc 2

4 Siklóssy L., Kuny Domokos, egy budai kerámikus a XVIII. században. (Bp. 1918) 55—41.; lia., Batthyány Tódor porcellánpöre és kisbéri majolikagyára. Búvár 6 (1940) 234—236. 2

5 Korabinsky, J. M., Geographisch-historisches und Produkten-Lexikon von Ungarn etc. (Pressburg 1786) 201.