Folia archeologica 16.
Patay Pál: A bokodi bronzlelet
A R OKODI BRONZLELET 17 с) A négy pár oldalkorongos fibulák fentebb tárgyalt két alcsoportjának egyikébe sem lesz besorolható az a 2 példány, amit Moldvában Rafailán találtak. Testükön ugyan felfedezhetjük a rugó előtti 8-as hajlatot, viszont a róluk közölt ábra alapján úgy tűnik fel, mintha szerkezetüket illetően lényegesen különböznének az eddig említett fibuláktól. Mintha lábuk nem a fibula testét alkotó huzalból lenne kiképezve, beiktatva a vezérkorong elé, hanem az teljesen különálló, a legfelső foglalatba rögzített huzaldarab lenne. 5 7 A szakirodalom említ még néhány további vezérkorongos fibulát: Tinnye, 58 Alpár, 5 9 Debrecen—Kovásvölgy, 6 0 Komárom vidéke. 60 a Ezek a példányok azonban vagy már nincsenek meg, vagy nem találhatók fel a gyűjteményekben, ill. bővebbet nem állt módomban megtudni róluk : így nem állapíthatjuk meg róluk, hogy a vezérkorongos fibuláknak egyáltalán melyik csoportjába is sorolhatnánk őket. 6 1 A négy pár oldalkorongos fibulák két első alcsoportjának lelőhelyeit vizsgálva azt látjuk, hogy az első, a 8-as hajlattal ellátott, széles elterjedése ellenére különösen sűrűn fordul elő a Duna-könyök tájékán. Ez a terület a korai Hallstatt-korban a váli kultúra hazája s a hetényi temető, amelynek négy sírjában is volt ilyen típusú fibula, e kultúrának egyik legjelentősebb lelőhelye. Ennek alapján feltehetjük, hogy a váli kultúrának ez volt a jellemző fibula típusa, annak ellenére, hogy elterjedése minden irányban meghaladja ezen kultúra területét. Az érsekvadkerti, benczurfalvai és rimaszombati példányok például már a pilinyi kultúra területéről származnak, s az utóbbi leletben az A 2 típussal való együttes előfordulása is azt bizonyítja, hogy egykori használata nem szorítkozott csak egy kultúra népére. De kívül esik a váli kultúra törzsterületén Sinfalva (Cornesti), Kenderes, Velem, vagy a sziléziai Paulsdorf is. Igaz, az utóbbi leletről Zotz feltételezte, hogy tárgyai nem helybeli gyártmányok, hanem a Kárpát-medencéből (Magyarországról) származnak. 6- Balatonkilitiről, Orciról és Simonfáról jelenlegi ismereteink alapján nehéz elbírálni, vajon ezek a lelőhelyek még beletartoznak-e a váli kultúra elterjedési területébe, vagy már éppen kívül esnek azon. A négy pár oldalkorongos fibulák második alcsoportja főként a Vág és Garam völgyében, illetve azok közelében fordul elő. Elterjedésük alapján Paulik közöttük és a madárprotomás (Filip szerint В típusú) fibulák között, amelyek ugyancsak itt (Medvedze, Krivoklat), valamint nagyobb számban Cseh- és Morvaországban találhatók, összefüggést látott. 6 3 E tekintetben feltétlenül igazat kell adnunk neki, mivel a bizonyos mértékben észlelhető területi egyezések mellett több közös szerkezeti sajátságuk is van. így a madárprotomás (/? típusú) fibulákon ugyancsak nincs a test és a rugó közé 8-as hajlat beiktatva s korongjaik (sok esetben, akár csak az А 3ъ típusúaknál, a testük is) szintén négyszögletes huzalból ké5 7 Pârvan, 1Л, Getica (Bucuresti 1926) 390(762). XIX. t. 2. 5 8 Hampel/., A bronzkor . . . III. 136.; Márton L., A vármegye őskora. MW Pest-Pilis-Solt-Kiskún vármegye. I. (Bp. é. n.) 178. 5 9 Márton L., uo. 179.; Ua., Arch. Ért. 31 (1911) 344. 6 0 Hampel/., A bronzkor ... II. 24., III. 136. 6°a Seewald, O., i. m. 13. 6 1 Paulik, Petrescu-Dîmboviça-ra hivatkozva említi, hogy Romániából összesen 7 db vezérkorongos fibula ismeretes. Tehát a 2 rafailai, a sinfalvi, valamint a marosfelfalusi (Suseni) С típusú fibulán felül még további 3 példánynak kell léteznie, de ezek típusát nem ismerjük. L. Paulik, J., i. m. 34. j. 0 2 Zotz. L., i. m. 166, 168. 6 3 Paulik, ]., i. m. 349 (362). z Folia Archaeologica
