Folia archeologica 16.

Dienes István: Honfoglalás kori tarsolyainkról

102 DIENES ISTVÁN 37. ábra amelyek hossztengelyükben helyezkednek el. A Jósa által jelzett nyolc darabból mindössze három sérült példányt és egy apró töredéket leltünk fel a nyíregyházi múzeum raktárában. (Méreteik: h= 1,1, a kiszögellésükkel együtt 1,25; sz = 0,95 cm.) A fonatminta itt a zárószíj szíjvégén (sz=o,92 cm) nem folytatódik, ez eltérő, kétszer ismétlődő, háromágú levélmintával volt díszítve. Jósa rajzos táblájának

1"

1 tanúsága szerint felül homorú félkör kapcsolta az előző verethez (vö. 35. ábra). Csak alsó felét találtuk meg, hátlapjának csúcsán egy elhajlított szögecs. Kétségtelenül a bronzból öntött készlethez tartozik az a három pajzs alakú veret, amelyek hátoldalán ugyancsak visszahajlított, el nem kalapált végű, hegyes szegeket találunk. E szegek hossza az előbbi veretek szegecseinek kétszerese (vö. 35. ábra), tehát a függesztőszíj felső, két rétegű részére voltak szerelve. A keskenyebb veret szegélye körben, míg a másik két egyforma, szélesebb, palmettás mintájú veret a csúcsán és felső peremének középső részén rovátkolt díszű. (Méreteik: a két nagyobb veret h = 1,4; sz = 1,25 cm. Felül két, alul egy szeggel. A kisebb veret h = 1,4; sz = 1,1 cm. A hossztengelyében egy-egy szeg.) Kis visszahajlított szegecseikből sejthetően a tarsoly vereteihez kell sorolnunk a három négyszögletes díszítményt is. Felületükön a középső köröcskéből ,

J6 Uo. 202., 1.1. 6.