Folia archeologica 16.

Dienes István: Honfoglalás kori tarsolyainkról

HONFOGLALÁS kori tarsolyainkról négy levél nyúlik a sarkokig és a levelek közötti részt mélyebben fekvő, barázdált díszítésű mező tölti ki, kis csúcsos kiszögellést alkotva. Méreteik (1,7 Xi,7 cm) alapján nem helyezhetők el a függesztő- vagy zárószíjon, csakis a tarsoly fedelén lehetett a helyük. (Négy, a sarkaikban levő szeggel voltak felerősítve.) Rendeltetésüket párhuzamok keresésével is igyekeztünk igazolni. Ilyen — mintázatában is csak kevéssé eltérő — vereteket találtunk a Ladoga-tótól délkeletre fekvő csemihinói halomsírok anyagában.

11

7 A község közelében, a Ladogába torkolló Szjasz folyó jobb oldali partján van az a 25 halomsírból álló csoport, amelyet T. J. Arne és W. ]. Raudonikas kutatott. A kérdéses tárgyak a temető keleti részén, közvetlenül a folyó meredek partfalánál levő I. sz. kurgánból valók. A halom alapjának közepén tűzhely két agyagedénnyel, az otthon jelképe, amelyet a sírban is biztosítani kívántak az elköltözöttnek. A halom három különböző pontján égetett emberi csontok, amelyek közül a halom középpontjától északkeletre fekvő két csonthalmaz egy temetkezésből valónak látszik. Ez utóbbiak egyikében (Raudonikasnál a II. jelzésű együttesben) az égetéses temetkezésből maradt csontok felett egy — honfoglalóinkéhoz hasonló — öv és veretes tarsoly'-'

8 (36. ábra), valamint tartalmának (csiholó, kova, ár, díszített tokos fésű stb.) maradványa. A tarsolynak a mieinkkel rokon négyzetes bújtatóverete (5 X 5 cm) és zárószíjának egymásba illeszkedő 9 verete, szíjvége természetes helyzetében

iw feküdt. A leírás is említi, hogy megmaradtak a tarsoly bőrrészei, és az ásatási felvételen (37. ábra) látható, hogy a tarsoly mezejére oldalt egy négyzetes veretet erősítettek fel. A másik ugyanilyen veret nyilván az ellenkező oldalon volt, ez azonban a helyszíni felvételről hiányzik. További, bőrrel előkerült négyzetes veretek (pl. Rosta,

11,1

1 Jämtland) azt tanúsítják, hogy ezeket szokás volt csúcsukra állítva is felszerelni (vö. 41. ábra). Micskepusztán, a három veretből sejthetően, a tarsoly alsó mezejére is szerelhettek vereteket. Bár ez esetten négy veretünknek kellene lenni, inkább elképzelhetőnek tartjuk, hogy a negyedik példány elveszett, semmint e tarsolynak zárószíjjal takart hosszanti tengelyébe erősítették volna fel a harmadik veretet. Hivatkozhatunk itt a túrkevei tarsolylemezre,

10

1 amelynek díszítési elve egészen hasonló: a középpontjában ülő ékkő köré a tarsolylemez négy sarkába további ékköveket illesztettek. Megtörténhetett, hogy a tarsoly fedelének bőrét poncolóvasakkal is kicifrázták és e díszítményeket a veretekkel egybehangolva, azok köré építették fel. Csemihinón kívül a Ladoga vidékéről más helyekről is ismerünk négyszögletes bújtató vereteket, pl. a Pasa folyó mellékén fekvő Szjaznyigából,

10

2 illetve a Pasa torkolatától délnyugatra, Sahnovóból,

1"

3 valamint ugyané tájról, a Pasa mellékéről zárószíjvereteket

10

4 (38. ábra). 9

7 Raudonikas, W

. /., Die Normannen der Wikingerzeit und das Ladogagebiet. (Stockholm 1930) 84 sk. 9

8 Uo. 126., X13. kép. 9

9 Uo 125., 112. kép. 100 у\

гпе

> X. J., La Suède et L'Orient. (Uppsala 1914) 156., 279. kép. 10

1 Emlékkönyv a Túrkevei Múzeum ... A tarsolylemez ábrája a címlapon. 10

2 Arne, T. /., i. m. 141. 10

3 Leningrádban az Ermitázs kiállításán. 10

4 Arne, T. /., i. m. 151., 252. kép. 38. ábra