Folia archeologica 15.

Fehér Géza: A Magyar Nemzeti Múzeum lelőhellyel jelölt hódoltságkori ezüstcsészéi

94 FEHÉR GÉZA 35. ábra A Magyar Nemzeti Múzeum tárgyalt leletanyagából csaknem valamennyi csészét körös poncolt alapon traszirozással díszítettek.

7 A csészéken — kevés kivétellel — arabeszk díszt találunk.

8 A keresztúri leletegyüttes és a többi csészelelet arabeszkdíszes darabjai a következőképpen csoportosíthatók: 1. Teljesen, kizárólag arabeszkkel díszített edények (X. t. 2; 29. ábra; XI. t. 1; 30. ábra; XII. t. 2; 32—34. ábra; XV. t. 1). 2. Köldökükön öntött állatalakkal díszített arabeszkes edények (XIII. t. 2.; XV. t. 2). 3. Részben arabeszkkel díszített edények : a) Rozettás köldökkel (XII. t. 1; 33. ábra; XIV. t. i), az utóbbin eredetileg öntött állatalak is volt; b) Arabeszkes köldökű, oldalán méhsejtsoros díszítményekkel (X. t. 1 ; 28. ábra). A makói ezüstcsésze (XIII. t. 1) oldalának sakktáblaszerű díszítése a méhsejtre emlékeztető elemekből összetett díszítő öv leegyszerűsített formájának látszik; körös poncolású köldökének egyszerű rozettadísze XVI. századi sgraffito-díszes török agyag talpastálainkkal rokon. A keresztúri leletegyüttes öt csészéjét tehát fenti osztályozás három csoportjába soroltuk. A hatodik (XI. t. 2 ; 31. ábra) a többi csészétől mindenekelőtt abban tér el, hogy — a hasonlójellegű edényeknél általános — körös poncolás helyett, pontponcolásos alapot figyelhetünk meg rajta. Díszítése is teljesen különbözik a leletegyüttes többi darabjaiétól. Az edény belsejét szájpereme alatt díszítő félkörív7 A körös poncolt alapból kiemelkedő növényi motívum a későperzsa és iszlám fémművesség jellemző sajátossága, amely széles körben elterjedt. Vö. Alföldi A., Die Goldkanne von St.-Maurice d'Agaune. Zeitschr. f. Schweizerische Arch. u. Kunstgesch. 10 (1948) 9. 8 Ezekhez az arabeszkes díszítőrendszerekhez közel áll egy kairói T411. évi kézirat miniatúrája [Riegl, A., Stilfragen. Grundlegungen zu einer Geschichte der Ornamentik. (Berlin 1923) 159. kép], amely díszítményt Riegl hét elemre bontja fel. Közülük szinte valamennyi előfordul csészéinken. A XVI. században az arabeszk az európai művészetben is divatba jött. Különféle technikai kivitelezésben előfordul. A mintához szolgáló fametszetek előképei valószínűleg a keleti miniatúrák voltak. Vö. Agghá%j Aí.,Művtört. Ért. i (1952) 50—53.