Folia archeologica 15.

Korek József: Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum munkájáról az 1962. évben

A MAGYAR NEMZETI M

LLZEUM MUNKÁJÁRÓL 231 A múzeum első korszakának (1802—1846. között) gyűjteményei a nagy donátor ajándékával, valamint jelentős gyűjtemények megvásárlásával alakultak ki. A leltárba vett anyag darabszáma, az éremanyag kivételével — a naplók alapján —-, 3000 alatt volt. Ebből 616 tárgy viseli eredeti leltári számát, 254 fegyvert lehetett azonosítani, okmányokkal 103 tárgy került átadásra más múzeumoknak. A leltárkönyvi hiányként mutatkozó tárgyak jórésze elkerülhetett a múzeumból, egy része azonosítás hiányában újbóli leltározásra került, jelentős része a múzeum gyűjteményeit ért háborús veszteség rovására írható. A múzeum új korszakát jelenti végleges hajlékának megépítése; az alapkő letételének 125 éves évfordulója 1962-ben volt. A múzeum Pollack Mihály tervezte klasszicista épülete 1846-ban készült el teljesen, és e dátum a múzeum anyagának nyilvántartásában is fordulópontot jelent. 1846-ban fektették fel a múzeum első törzsnaplóját. Az anyagot évi gyarapodásban tünteti fel, megalkotja a leletegyüttesek számára a tételszámot, és az alszámok feltüntetésével pontosan rögzíti a tételhez tartozó tárgyakat. E leltározási rendszer mintául szolgált sok vidéki gyűjtemény leltározási rendszerének kialakításánál, és őse az 1950-ben bevezetett, egységes nyilvántartási rendszer leltározási módjának is. A leltárkönyv az anyag származási helyének pontos feltüntetése, a leletegyüttesek és lelőkörülmények rögzítése terén is előremutató. Kezdetben a múzeum valamennyi anyaga a törzsnaplóba került, majd előbb az Éremtár, immár önálló tárrá való alakulásával (1876), majd azt követően a Képcsarnok (1884), átmenetileg a Hadtörténeti Tár is (1892) önálló szakleltárra tért át. A többi anyag (régészeti, közép-és újkori) 1926-ig a közös törzsnaplóba került. E hosszú 80 év alatt a létrejött új egységek miatt nem könnyű áttekinteni a múzeum anyaggyarapodását. A 80 év gyűjteménygyarapodása így is jól tükrözi a nagy történeti eseményeket (világháború), a kiemelkedő alkalmakat (1876. évi Ősrégészeti Kongresszus), a nagyobb gyűjtemények megszerzését (Nyári Pál pilinyi gyűjteménye 1898, Delhaes 1903), a nagyobb rendszeres ásatások megindulását (népvándorláskori temető, tószegi telep, dunapentelei római tábor stb.). Ez idő alatt a törzsnaplóban 173 710 tárgy került bevezetésre. A revízió során 93 343 tárgyat sikerült azonosítani, 3381 tárgy került át okmányokkal igazoltan más múzeumba. Az anyag összetétele a gyűjtés irányára is jól rávilágít. Az azonosított anyagból 83 356 darab a honfoglalás koráig terjedő anyagot tartalmazza, amelyből a paleolit gyűjteményre 3904, az őskori gyűjteményre 37 664, a római gyűjteményre 15072, a népvándorláskori gyűjteményre 26716 tárgy jut. A Középkori Osztály gyűjteményei 6976, míg az Üjkori Osztály tárgyai 3 011 darabot tesznek ki e korszakban. Bár a revízió adatai ebből a korszakból magas leltárkönyvi hiányt mutatnak, hangsúlyoznunk kell, hogy restaurálás hiányában sok tárgy tönkrement, a két világháború súlyos pusztításokat okozott a gyűjteményekben. Állandó volt a raktárhiány, a második világháború folyamán az anyag zsúfolt, nedves óvóhelyekre került, s a kényszerű tárolás miatt igen sok anyag összekeveredett. A Történeti Osztály gyűjteményében 1944—45 telén keletkezett tűz miatt az ott tárolt anyag szinte teljesen elégett. A tűzben elégett fémtárgyak olvadékai beszivárogtak a téglapadló repedéseibe, s az azóta végrehajtott burkolatcsere során közel 300 kg összeolvadt fémlepény maradványait emeltük ki innen. A