Folia archeologica 15.

Szakács Margit: Irinyi János élete és munkássága

IRINYI JÁ

NOS ÉLETE ÉS MUNKÁ

SSÁ

GA 205 Kossuthnak, jellemző erre a következő eset. 1842-ben, Kossuth névnapja alkalmával az ifjúság „fáklyás zenével" kívánt tisztelegni. Felvetődött azonban, feltehetően Irinyi javaslatára, hogy ehelyett célszerűbb és maradandóbb volna, ha az ifjúság alapítványt tenne az Iparegyesületnél. Aláírási íveket adtak ki, amelyeket Irinyi íratott s „contra signált" mint választmányi tag. Emiatt többen támadták a „kir. táb. jegyzők" közül. A kérdés körül éles polémia folyt a sajtóban, figyelmeztetés és ellenfigyelmeztetés, majd Irinyi felvilágosítása követték egymást.

4

2 Irinyi visszaveri a vádat, de terve nem valósulhatott meg. Gyakorlatias gondolkodása mellett ez a meghiúsult kísérlet is fényt vet Irinyinek — s rajta keresztül az egész ifjúságnak — Kossuth-hoz fűződő kapcsolatára és iránta érzett tiszteletére. TUDOMÁNYOS MUNKÁSSÁGA Irinyi tevékenységének igazi területe a kémia tudományának művelése volt. Sokféle elfoglaltsága mellett is talált lehetőséget arra, hogy elméleti munkásságával gazdagítsa az általa művelt tudományszakot. Munkáiból hivatásának szenvedélyes szeretete sugárzik, és ezt másokkal is ugyanilyen szenvedéllyel igyekezett megszerettetni. Termékenységének időszaka ezen a téren 1838—1846 közé esik. Első munkája még diák korában, 1838-ban Berlinben jelent meg „Über die Theorie der Chemie im Allgemeinen und die der Schwefelsäure insbesondere" címmel. A fiatal vegyész már ebben a művében hitet tesz a tudomány hatalmas erejéről, amikor zárószavaiban azt mondja: „csak az igazság győzhet s ezt csak kutatás útján lehet megtalálni;" „a természet fölött úgy szerezheted meg az uralmat, hogy megismered". Művét 1839 decemberében megküldte a Magyar Tudós Társaság könyvtárának.

4

3 Ezt követően hazatérése után sűrűn jelennek meg cikkei és értekezései. 1839-ben „A vegytani rokonság" című értekezése,

4

4 1840-ben „A vegyaránytan" című tudományos dolgozata jelenik meg.

4

5 A vegytani rokonságról szóló értekezésében a maradi természettudományos nézetek ellen veszi fel a harcot. Természettudományos nézeteit illetően a forradalmi francia iskolához tartozónak vallja magát. Erre világos utalást találunk önvallomásában : „Ha azt, aki nekem igérte (Kossuthról van szó), hogy ad annyit, amennyi egy chemiai laboratórium felállításához szükséges, ahol azután magánelőadásokat is tarthatok, a körülmények ennek teljesítésében nem gátolták volna meg: úgy tán szaporíthattam volna a Berlinben kiadott értekezésem nyomán a mai francia iskolával egykor „substitutio theoriáján" alapuló vegyeket, és lesném, hogy a németeknél, akik Lavoisier theoriáját 20 év múlva fogadták el, miután elébb minden képtelenséget felállítottak, miután vagy 14 évig harcoltak a másik francia vegytani forradalom ellen — mikor fog már ez a sok hiábavalóság összeomlani." Az idézet első sorai viszont kifejezik Irinyi vágyát a katedrára, ahonnan haladó természettudományos nézeteit hirdethette volna. Hogy Kossuth ehhez igyekezett hozzásegíteni, nagyon valószínű, hiszen elsők között ismerte fel Irinyi 4

2 Ath. 1842. nov. 9.; PN 1842. dec. 1. és 4. 4

3 Tudomány Tár 1839. 3 .36. 4

4 Uo. 1839. jún. 379—402. 4

5 Uo. 1840. jan. 71—89.