Folia archeologica 15.

Tasnádiné Marik Klára: Herendi ritkaság az Első Magyar Iparmű Kiállításból

TASNÁD1NÉ MARIK KLÁRA név kiírtán jelentkezik. Ez világosan bizonyítja azt, hogy mindkét tárgy az Első Magyar Iparmű Kiállításra készült és emiatt Fischer fontosnak tartotta, hogy ezen készítményei révén az ő teljes neve ismertté váljék. A halastál tehát az Iparmű Kiállításra készült és meggyőződésünk, hogy ott ki is állították. A Kossuth jelentésében szereplő „ ... 29 hüvelyknyi hosszúságú aranyozott haltál. . ."-lal

1 azonban azonosítani nem tudjuk. A Kossuth által megadott méret ugyanis közel 77 cm, ismertetett tálunk mérete hüvelykméretre visszavetítve csak valamivel több mint 27 hüvelyk. Ha fel is tételezzük, hogy Kossuth a tál méretét — ami valóban szokatlanul nagy —, hallomás után és nem személyes tapasztalat alapján közölte, mégis elképzelhetetlennek tartjuk, hogy a kitűnő megfigyelő Kossuth, alaposan körültekintő jelentésében egy ilyen, az akkori porcelánművességben szoktalan, dúsan megfestett darabról csak mint „aranyozott"-ról emlékezzék meg. Dicsérete — szerintünk — egy kevés arannyal díszített és hibátlanul sikerült szokatlan nagyméretű darabnak szól. A jelentésben megadott méretű tál mindmáig ismeretlen előttünk, s a 72 cm nagyságú is e korai periódusból rendkívül ritka. A Történeti Múzeum tálja, nagy méretéhez képest, aránylag könnyű. Modellje a XIX. század első negyedében keletkezett bécsi formára emlékeztet. Díszítőmodora érdekes és Herend történeti fejlődése szempontjából igen lényeges. A felületét borító díszítés célja — nyilvánvalóan —-, a porcelánanyag tökéletlenségeinek eltakarása. Ez a jelenség az európai keményporcelán kezdeti periódusa óta ismert. A XVIII. század porcelánjain ugyanis a megjelenő apró rovarok, szeszélyesen csapongó kis lepkék, elszórt virágos ágacskák többnyire a masszahibának köszönhetik létrejöttüket. Hasonló ok vezetett az öblös edények belsejének, vagy mint a tál esetében látjuk, a fenék díszítésére. Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében levő, igen szép Du Paquier levesestál

2 aljának, arany- és vasvörös igényes díszítménye, ugyancsak e célból került a tál aljára (68. ábra). Herendtől eddig csak egy ilyen darabot ismertünk. Az ún. balatonfüredi kávéskészlet tálcájának

3 alján a tükrén levő színes tájkép tükörképe vonalas rajzban feketén ismétlődik (XXX. t). Itt azonban a megismétlés oka nem olyan világos, mint a halastálnál. A tál öblét elfedő díszítmény, amely ügyesen takarja annak lesüllyedését, korabeli igényes selyemhímzésekre emlékeztet. Az aranyközepű mangánlila virágok a hasonló flitterdíszes hímzéseket juttatják eszünkbe. A perem aljának koszorúja feltétlenül biedermeier gyöngy- vagy petit point hímzés-mintakönyv alapján jött létre. Erre utal a fa színezésmodora is. A tál bizonyítéka annak, hogy Fischer indulásakor a díszítéshez szívesen használt színes himzés-elemeket. A nem nagy mennyiségben fennmaradt emlékanyagon ezt eddig is már megfigyeltük. Az Iparmű Kiállításra készülő Fischer Mór, aki fiainak 1875-ben kelt emlékirata szerint a gyár átvételekor még „ . . . nem volt akár az idevágó elméleti, akár gyakorlati szakismeretekbe avatva ..." — csak másfél éve „porcelángyárnok",

4 amikor e jelentős eseményre, az Első Magyar Iparmű Kiállításon való szereplésre munkába áll. Még mindig küzd a massza, az égetés, a festékek alattomosságaival és így nagy tálján nemcsak a fenék nagy felületének díszítésében 1 Kossuth L., Jelentés az Első Magyar Iparmű Kiállításról 1842. (Pest 1843) 58. 2 Ltsz. : 10.994 a—b. 3 Iparművészeti Múzeum, ltsz. 52.2459.1. Jegye: Herend 1849. 4 Az Országos Zsidó Történeti ésMűvészeti Gyűjtemény múzeumában levő arcképen Fischer Mór így írja magát alá.