Folia archeologica 15.

Tasnádiné Marik Klára: Herendi ritkaság az Első Magyar Iparmű Kiállításból

HERENDI RITKASÄG AZ ELSŐ MAGYAR IPARMŰ KIÁLLÍTÁSBÓL 189 68. ábra követi Du Paquiert. A vasvörös, mangánviola, arany színösszeállításban is erre a csodálatot keltő műhelyre kell gondolnunk. Ebben az első stílusperiódusban eddig ez a tál képezi a csúcsot. A tál feltétlenül próbadarab) a, vagy talán egyik kevéssé sikerült elődje lehetett a Kossuth által idézettnek. Azt, hogy azon a festést mellőzték s csak aranyozott dísszel készült, éppen e színesen festett tálban látjuk bizonyítva. Az aranyozás és az arannyal díszítés itt kielégítőnek mondható. A nagy tálnál tehát megelégedtek ezzel, s nem kockáztatták a színes díszítéssel járó veszélyeket. Érdekes, hogy a tálhoz hasonló stílusú díszítmény, herendi darabon, a későbbi periódusból sem ismert. Szerintünk Fischer a nagy manufaktúrák utánzására 1844 körül tért át. A tálat unikális kísérletnek tekinthetjük. Festőjének, vagy legalábbis ötlet-felvetőjének Fischer vejét tartjuk, azon az alapon, hogy ezt a petit point modorú díszítményt, teljes naturalizmusában, Fischer Mór unokája, Fischer Emil készíti Budapesten, a jelen század elején keménycserépen. Ügy látszik, a vonzalom e stílus iránt a családban megmaradt. E közel ötnegyed évszázados — kora ellenére kitűnő állapotban levő — műtárgy igen jelentős, sőt, hiányt pótló a herendi emlékanyagban. TASNÁDINÉMARIK KLÁRA