Folia archeologica 15.

Tasnádiné Marik Klára: Herendi ritkaság az Első Magyar Iparmű Kiállításból

HERENDI RITKASÁG AZ ELSŐ MAGYAR IPARMŰ KIÁLLÍTÁSBÓL Nemrégiben a Történeti Múzeum érdekes és ritka herendi halastálat vásárolt. A tál az étkészletéknél megszokott nyújtott csónak alakú. Sima peremének széle kb. egy cm széles arany szegéllyel kapocsívszerüen hullámos. A peremen balra dülő leveles arany ágak vannak, amelyeknek egyenletesen induló ritmusa az egyik csúcsban összesűrűsödik, valószínűleg azért, mert festője — szemmértékében bízva — nem osztotta be előre. Öblének egész felületét, hosszirányban, párhuzamosan, tizenegy sorban, zöld levelekkel tarkított, hullámos szárú arany levélfüzérek borítják. Három füzéren nagyobb, kettőn kisebb virágok vannak egyenlő távolságban, a csak levéllel díszítettek közt szimmetrikusan elhelyezve. A nagyobb virágok vasvörös és aranyközepű mangánviola, a kisebbek tisztátlan kobaltkék és purpur színekben váltakoznak (XXIX. t. ia). Az étkészleteknél megszokott festett díszítéstől eltérően — amikor is főleg a távolkeleti stílusú díszítményeknél a tányérperemek aljára alkalmaznak kevés festést —-, e tál hátsó oldalát is teljes felületén színes festés borítja (XXIX. t. ib). A peremet itt apró zöld levelekből és kisebb-nagyobb virágokból dús füzérkoszorú fedi. Rózsák, primulák, árvácskák, krizantémok stb. keverednek képzelt virágokkal. Nem hozzájuk illő levelekkel természethű ábrázolásban és színezésben, de nem természetes arányokban jelentkeznek. A tisztán sikerült színek mellett itt is megtaláljuk a nefelejcseken a nem sikerült kobaltkéket. A tál fenéklapja tömör, kissé szürkésbe játszó égszínkékkel alapozott. Felületét majdnem betölti az erdei talajból kinövő, romantikus fa, a keret levélkoszorújának élénk zöld színárnyalataival lombozatán. A fenéklap ívben csúcsosodó két sarkán, a kék alapozásból gondosan kihagyva, a fehér porcelán alapba benyomva a gyári jelzés három sorban vaknyomással a következő: „FischerMóricz Herenden 1842". Az egyik jelzésnél, úgy látszik, mintha eredetileg a cz helyett cs-t nyomtak volna tévesen a masszába, amelyet azután utólag kijavítottak. E balulsikerült márka miatt ismételték meg valószínűleg az ellenkező csúcsban; a színes alapozásból pedig azért hagyták ki, mert a mázas égetés közben eléggé a masszába olvadt, s így fennállt a veszély, hogy az elfedi. A porcelánmassza kissé szürkés, vasszemcsés, néhol a máz egyenetlen, a tál öble kissé süllyedt. A tál teljes hossza 72 cm. A tálat — különleges festésén túl — eddig ismeretlen jegye és az 1842-es évszám, jelentős magyar porcelánritkasággá avatja. Amíg ugyanis a 840, 841, 843, 844 évjelzéssel több herendi porcelánt ismerünk, addig az Első Magyar Iparmű Kiállítás évéből, vagyis az 1842-es évből, ez csupán a második. A Herendi Porcelángyár múzeumában levő kerek tálon „Fischer Herend 842" a vaknyomásos jegy. Maga a tárgy, az évszámon túl, nem jelentős. Az a tény, hogy az 1842. évet megelőzően, valamint az azután készült darabokkal szemben, amelyeknek benyomott jegye a helységnév és az évszám három utolsó számjegye mellett FM vagy MF, a két ismert és az 1842 évszámot viselő tárgyon a teljes név, illetve a vezeték-