Folia archeologica 15.

Rózsa György: Alauda Keresztély lőcsei festő

ALAUDA KERESZTÉLY LŐCSEI FESTŐ A felvidéki városok barokk képírására vonatkozó ismereteink néhány sajátos vonás felismerésében kristályosodnak ki. A viszonylag békés fejlődés következtében — amennyire a fennmaradt emlékanyag alapján következtetni lehet — a virágzó középkori művészet szerves továbbélésével számolhatunk, ami az ország középső részén nem állapítható meg. Az írott forrásokban fennmaradt, meglehetősen nagyszámú művésznév azonban csak ritkán kapcsolható konkrét és ismert művekhez. Egyes családokban a festés mestersége apáról fiúra öröklődött. Ezen a néhány, általános érvényű megállapításon túlmenően a céhek életére, a művészek tanulmányaira, kapcsolataira, és a megrendelőkre vonatkozólag nem rendelkezünk adatokkal. Éppen ezért kell nagy örömmel üdvözölnünk, ha elvétve név szerint ismert művészek szignált művei bukkannak fel. A lőcsei származású Alauda Keresztély esetében most ilyen eredményről számolhatunk be. Lőcse már a középkortól kezdve fontos szerepet játszott a felvidéki festészet történetében. A későbbi fejlődésre vonatkozólag ezt már a XVII—XVIII. században Lőcsével kapcsolatba hozható művésznevek száma is bizonyítja. Ebben az időben működött a városban az Alauda család tagjain kívül Bernhardus, Czirok János, Köbling Sebestyén, Krámer Gottlieb, János Gottlieb és Dániel, Ladiver Leonhárd, Lang János, Langbein Mihály, Par János Mihály, Reich János, Schmer Mihály, Spillenberger János és Sámuel, ifj. Szilassy János és Trtina Mihály.

1 A névsort még akkor is tekintélyesnek kell mondanunk egy kisvároshoz képest, ha a fennmaradt adatok gyakran nem is művészi fokon végzett festői tevékenységre vonatkoznak. Művek alapján csak Czirok, Szilassy és a grafikával is foglalkozó Spillenberger János, valamint a késői Krámerek és Trtina művészetéről alkothatunk képet magunknak. Grafikusokról főleg a XVII. századból maradtak ránk adatok Hiebner Izrael

2 és Krámer János

3 néhány művével kapcsolatban. A Magyar Történelmi Képcsarnokba nemrég ajándékképpen néhány családi képmás került be. Közülük egy férfiarcképen a megsérült dublirozó vászon eltávolítása után régi felirat jött napvilágra az eredeti vászon hátlapján, amely mind az ábrázolt, mind a festő személyét pontosan meghatározza: „Joh. Sigismundus Schneider, /Ао. 1766. diebs Junij Wiennae/ per Christianum Alauda Hung:/ Leutschoviensem depictus" (XXIV. t).

4 A felirat hitelességével szemben nincs helye kételynek, így a férfiarcképben Alauda Keresztély egyetlen ismert művét kell látnunk. A derékig ábrázolt, barna szemű és rizsporos parókát viselő férfi kékeszöld dolmányt, ezüst zsinorozású és barna prémszegélyű sötétvörös mentét visel. Jobb kezét a dolmány nyílásába dugja, a ballal kardja markolatát tartja, xGaras K., Magyarországi festészet a XVII. században. (Bp. 1953) 107, 132, 136—137, 141—142.; Garas K., Magyarországi festészet a XVIII. században. (Bp. 1955) 142, 206, 209, 227—229, 244, 248, 257. 2 Pataky D., A magyar rézmetszés története. (Bp. 1951) 140—141. 3 Rózsa Gj., FA 12 (i960) 281—283. 4 85,5x67 cm. Ltsz. 55.29.