Folia archeologica 15.

Bánkuti Imre: Gazdasági irányítás és centralizáció a Rákóczi-szabadságharcban (1703-1711)

GAZDASÄGI IRÁNYÍTÁS ÉS CENTRALIZÁCIÓ A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARCBAN 163 Nem szabad azonban azt hinnünk, hogy a GT megszervezésével létrejött a kuruc állam minden bevételi forrását irányító, vagy legalábbis áttekintő államszerv. A centralizációnak ezt a fokát a GT sohasem érte el. Mindenekelőtt az egyik leglényegesebb bevételi forrást jelentő Selmecbányái nemesfémbányászat és körmöci pénzverde Hellenbach János bányagróf irányítása alatt állott, aki viszont csak Rákóczinak és Bercsényinek volt alárendelve. Azonban ő sem csak bányaügyekkel foglalkozott: a kuruc külkereskedelem jelentős részét is irányította, posztót, fegyvert stb. vásárolt külföldön, elsősorban marháért. Nagy ügyességgel látta el feladatát, a szabadságharc gazdasági irányítói közül valószínűleg ő rendelkezett a legalaposabb szakismeretekkel.

2

0 Ugyancsak kiemelte és külön irányítás alá helyezte Rákóczi a salétromfőzést, mint a lőszergyártás szempontjából egyik legfontosabb iparágat. Ennek élén a főleg vasipari vállalkozásai révén ismert Lányi Pál gömörmegyei birtokos állott, aki tőkésjellegű tevékenységet is folytatott, mert egy ízben bérelte a nagykállói salétrom-officinát.

2

1 A gazdasági ügyek másik oldala: a jövedelmeknek a katonai szükségletek kielégítésére való felhasználása még több széttagoltságot, dezorganizáltságot, hatásköri keresztezést mutat. A hadsereg ellátása (élelmezése, ruházatának, fegyverzetének biztosítása, a zsoldok kifizetése, a hadviseléssel kapcsolatos anyagi szükségletek kielégítése) — mint láttuk — közvetlenül nem a GT feladata volt. Erre a célra a Consiliumtól különálló, ún. comissariatusságot szerveztek, amelynek vezetője gróf Csáky Mihály, Bercsényi sógora volt „generális főcommissárius" címmel. Ennél a szervezetnél az ügyintézés részben szakterületek, részben megyék, részben katonai egységek szerint történt. A felkelés kezdeti szakaszában a katonai vezetők egyúttal az alájuk rendelt csapatok gazdasági ellátását is intézték. 1704-től kezdve azonban, mint a fenti példák is bizonyítják, a katonai és gazdasági vezetés elkülönítése figyelhető meg. Egyre nagyobb számmal tűnnek fel a különböző hadellátási ügyeket — alsóbb vagy felsőbb szinten — intéző commissariusok. A dömsödi táborban adja ki Rákóczi 5 pontból álló utasítását Lónyay Ferenc „ruházati és fegyverzeti katonai főcommissáriusnak" (1704. április 26-án).

2

2 Az alsó szinten dolgozó biztosok mellett tehát megjelenik az első országos hatáskörrel rendelkező megbízott is. Lónyay csakhamar megkezdi hivatalának megszervezését. Abauj megye panaszt is emelt ellene, mert fiatal, erős tiszteket csalt magához a megyei hadból, pl. Szentpéteri Józsefet, Németi Istvánt, Madár Istvánt, Csillom Istvánt.

2

3 Feltűnnek a hadak fizetését végző commissáriusok is; Darvas Ferenc főcommissárius,

24 Szalay Pál ugyanazzal a ranggal.

2

5 A ruházati ügyeket, mint fentebb említettük, külön irányítás alá helyezték, majd idővel háromra növelték az itt működő főcommissáriusok számát (Lónyay 2

0 Tiles /., Báró Hellenbach János . . . Bány. és Koh. Lapok 1937. 2

1 Heckenast G., Fegyver és lőszergyártás . . . 2

2 OSzK Thaly-gyűjt. III. 32. sz. 2

3 Uo. 216—217. sz. 2

4 Uo. 36. sz. Rákóczi levele Szepessi Márton tokaji kapitányhoz. Dunaordasi tábor, 1704. máj. 9. 2

5 Uo. 61. sz. A munkácsi őrség Rákóczihoz. 1704. szept. 9.