Folia archeologica 15.

Fehér Géza: A Magyar Nemzeti Múzeum lelőhellyel jelölt hódoltságkori ezüstcsészéi

А МN

М HÓDOLTSÁGKORI EZÜSTCSÉSZÉI 101 csészék egyházi használatának magyarázatát.

1

4 Ügy vélem, hogy fenti adatok alapján, nem lehet az arabeszk-díszes és vele rokon domborított állatdíszes ezüstcsészét kizárólag egyházi rendeltetésre korlátozni. A Balkán-államok területét a XIV. század végétől erős keleti hatás érte, amely az életnek szinte valamennyi területén érvényesült. Innen vezethetők le világi használatban levő, egyháziakka 1 gyakran teljesen megegyező, ezüstcsészék is. Talán elegendő, ha a világi használat mellett egyelőre két adatot megemlítek : i. A várnai régészeti múzeumban két domborított növény- és állatdíszes ezüstcsészét találtam,

4

5 amelyekről a leltárkönyv azt tartja számon, hogy lakodalomban használták a dobrudzsai Kotelban, Holevics Z. földbirtokosnál, z. Bolgár népdalok is gyakan említenek „ezüstözött", „ezüst", „aranyozott", „arany" csészét.

4

6 A Magyar Nemzeti Múzeum lelőhelyes emlékei között nem fordult ugyan elő olyan, amelyet akár domborított állatalakokkal, akár szentek képével, vagy cirillbetűs egyházi jellegű felirattal díszítettek volna. Egyházi használatnak, mint fentebb láttuk, ezek nem is feltétlenül az ismertetőjegyei. Ennek megfelelően tehát nem is lenne helyes az egyes csoportokat más-más kultúrkörhöz kötni," hiszen mai ismereteink nem is elégségesek ahhoz, hogy kimutathassuk a tiszta török tárgyakat s elkülönítsük azoktól, amelyeket a történelmi Magyarország déli vidékein, Románia, Szerbia, Bosznia—Hercegovina, vagy Bulgária területén helyi ötvösök készítettek. A számos tanulmányozott ötvösemlék is arról tanúskodik, hogy a bolgár ötvösség a török hódítás kezdetén is már komoly hagyományokra tekintett vissza. így pl. Vráca, — ahol XII. századra keltezett ötvösműhely maradványa látott napvilágot, gazdag szerszámkészlettel és ötvösségi leletanyaggal — a török hódoltság korában is az ötvösség fontos központja maradt.

4

8 Ha nagy általánosságban nem is lehet a tiszta török készítményeket a törökös jellegű balkániaktól különválasztani, mégsem lehet teljesen érdektelen akár a korhatározás, akár pedig a bolgár ötvösség néhány emlékének vizsgálata szempontjából az a néhány magyarországi ötvösmű, amelynek a származása biztosan török. 4

4 A Magyar Nemzeti Múzeum anyagában 36/1929. ltsz., domborított állatalakos csészéről tudjuk, hogy felirata Szelim idejében, közelebbről 1574-ből kelt. (Ez az edény rokon a 43. sz. jegyzetben említett, szófiai múzeumban őrzött, ltsz. nélküli gázlómadaras csészével ; közli : A magyar történeti ötvösmű-kiállítás lajstroma (1884), II. terem 147—148. o.) — II. Szelim 1566—-1574 között uralkodott. — A három szófiai feliratos csésze elvileg származhat ugyan I. Szelim idejéből (1512—1520), azonban más hasonló, biztosan a XVI. század második felére, sőt negyedik negyedére keltezhető bulgáriai emlék alapján, nagyobb valószínűséggel helyezhető II. Szelim uralkodása korába. A kérdés végérvényes eldöntését nagymértékben elősegítené a 425. ltsz. műtárgy évszámának megfejtése. — A Vízkereszt napján használt — bulgáriai ortodox templomokban és kolostorokban fennmaradt — ivócsészékre már I. GoSev is utalt. Vö. Fehir G., Arch. Ért. 77 (1950) 42. Ltsz. 74. és 75. Előbbinek a köldökén négy páva és három galamb öntött szobrocskája van. — Hasonló, köldökén négy öntött galamb-szobrocskával díszített ezüstcsésze a Belogradcsik kerületi Csuprenből került be a Bolgár Régészeti Múzeumba (ltsz. 33). 4

6 Vö. Szbornik za narodni umotvorenija (Szófia 1949) 18., 13. sz; 185., 195. sz; 225., 256. sz; 236., 275. sz; 377., 664. sz. — Narodni peszni ot zapadnite pokrajnini. (Szófia 1959) 413, 435. sz. — A néprajzi vonatkozások alaposabb tanulmányozása jelentős mértékben fogja gazdagítani az ezüstcsészékre vonatkozó ismereteinket. 4

7 Talán legjellemzőbb példa erre a fentebb már tárgyalt 968. ltsz. csavart, arabeszkes, szamárhátíves ezüstcsésze (Bolgár Régészeti Múzeum), amelyet könnyen lehetne török ötvöskészítménynek tekinteni stílusa alapján, ha köldökére pravoszláv szent képét nem vésték volna rá. 1

8Georgieva, Sz•—Bmsinszki, D., Sztaroto zlatarsztvo vav Vraca. (Szófia 1959).