Folia archeologica 15.

Fehér Géza: A Magyar Nemzeti Múzeum lelőhellyel jelölt hódoltságkori ezüstcsészéi

102 FEHÉR GÉZA Az egri fedeles ezüstkupát (XVII. t. i), amelyen sem mesterbélyeg, sem pedig — közelebbi korát eldöntő — hitelesítő jegy nem található, alapos stílusvizsgálata alapján, a XVI. századra kelteztem.

4

9 A szóban forgó ötvösemléken az oszmán-török műipar jellegzetességei jól felismerhetők. — A Bolgár Nemzeti Régészeti Múzeumban két olyan ötvösemléket is találtam, amelynek arabeszkjei és díszítőrendszere egészen közel áll az egri kupa díszítményéhez(3 5. ábra; XVII. t. 2).

50 E díszítésbeli egyezések alapján a bolgár ötvösműveket is bátran helyezhetjük a XVI. századba. Megerősítheti azonban ez a példa azt a feltevésünket is, hogy a török és bolgár ötvösségben már a XVI. század közepétől komoly kölcsönhatás fejlődött ki, amely minden bizonnyal mindkét fél számára gyümölcsöző volt. Bulgária középkori ötvösségének viszonylagos fejlettsége ugyanis biztosíthatta a különböző — törökökkel érkezett — új keleti elemek befogadásának a lehetőségét, esetleg még új készítési eljárások meghonosodását is. Ugyanakkor azonban — természetesen — a török ötvösök sem kerülhették el teljesen a bolgár ötvösség hatását. Igen valószínű tehát, hogy azokon az arabeszkes és más keleties ötvösműveken, amelyek a hódoltság korában Magyarországra, Romániába, Szerbiába, Bosznia— Hercegovinába eljutottak, vagy esetleg ezeken a területeken készültek, már egy bolgár területen némi változáson keresztülment, díszítőmódjában is valamelyes gazdagodást mutató ötvösség ismertető jegyeit is keresnünk kell, ha ebben a kérdésben tisztábban akarunk látni. A fent tárgyalt emlékek zömben a XVI. századra keltezhetők. Valószínű azonban, hogy stílusjegyeik több későbbi ezüstcsészén is megismétlődnek: így tehát a XVI. századi ötvösművek nem határolhatók el élesen a XVII. századiaktól. —- Van azonban két olyan török tárgyunk (36. ábra; 38. ábra), amely biztosan keltezhető a XVII. századra.

5

1 A két ötvösmű — rovátkolt alapból kiemelkedő satírozott díszeivel — elüt a XVI. századi, általában körös poncolt alapon elhelyezett arabeszkektől. A szultáni tugra alapján biztosan a XVII. század második felére keltezett Írókészlettel (36. ábra) rokonvonást mutató ezüstcsészét (38. ábra) Supka G., főként a gázlómadár eredetileg perzsa motívumának vizsgálata alapján, XVlI. századi oszmán-török munkának tartja.

6

2 így tehát a Magyar Nemzeti Múzeum e két utóbbi emléke a XVII. századi török, illetőleg keleti jellegű ötvöstárgyak vizsgálatánál némi támpontot nyújthat.

5

3 IFJ. FEHÉR GÉZA 4

9 Sajtó alatt az Acta Orientalia 16. kötetében. A műtárgyon az oszmán-török műipar jellegzetességei jól felismerhetők. 5

0 Ltsz. 172. Templomi kereszt a Mihajlovgrad kerületi Csiprovciból. (1810—1815 között a falu melletti Androvica elnevezésű helyen, közel a régi guáovoi kolostorhoz, patakmederben találták — részletét 1. a 35. ábrán). — Belogradcsik kerületi Csuprenből származó talpaspohár. Ltsz. 34 (XVII. t. 2). 5

1 A Magyar Nemzeti Múzeum Teleki Sámuel hagyatékából „készítette Mehmed" bélyeggel és IV. Mehmed (1648—1687) — fémfinomságot hitelesítő — tugrájával ezüst írókészlet (ltsz. 32 1926; részletéről készített fényképfelvétel: 36. ábra) és köldökén vésett madárdíszes, ismeretlen lelőhelyről származó, „készítette Musztafa" bélyeggel ellátott ezüstcsészét (ltsz. 55.446. C.; kiterített rajza: 38. ábra) őriz gyűjteményében. 5

2 Supka G., Arch. Ért. 34 (1914) 95. — Hasonló, lapított félgömbszerű alakú, csavart bordázatú, barokkos virágdíszes köldökű csészét mutat be C. E. Arseven (Les arts . . . 372.) E csészét fürdőtálnak tartja. 5

3 Itt köszönöm meg Vera Ivanova Mavrodinovának, Jordanka Csangovának és Teofil Ivanovnak