Folia archeologica 15.

Fehér Géza: A Magyar Nemzeti Múzeum lelőhellyel jelölt hódoltságkori ezüstcsészéi

100 FEHÉR GÉZA A Magyar Nemzeti Múzeum most bemutatott emlékeinek korhatározásához kevés biztos történelmi adattal rendelkezünk. A keresztúri lelet elrejtési körülményei tisztázatlanok. Annyit azonban tudunk, hogy Temesvárt 1552-ben foglalta el a török. A kincs elrejtési helyéről, a Temesvár és Nagybecskerek között fekvő módosi járásbeli keresztúri pusztáról is minden bizonnyal a török elől menekült el az ezüstcsészék tulajdonosa. A leletegyüttes darabjai, bár közöttük valamelyes eltérés mutatkozik, a pontponcolásos pávás csésze (XI. t. 2; 31. ábra) stílusvizsgálata alapján s a felsorolt párhuzamok figyelembevételével, nagy valószínűséggel keltezhető a XVI. század első felére. A makói — érmekkel együtt talált — leletben a legkésőbbi pénz 1593-ból származik. Ez a körülmény is alátámasztja azt az ismert történelmi adatot, amely szerint a várost 15 96-ban török-tatár seregek pusztították el.

3

7 A kincs elrejtését tehát ehhez a történelmi eseményhez köthetjük. A Magyar Nemzeti Múzeum többi bemutatott ezüstcsészéjének bizonytalan lelőhelye és lelőkörülményei nem teszik lehetővé, hogy közelebbi korhatározásukat történelmi adatokkal alátámaszthassuk. A Bolgár Nemzeti Múzeum ezüstcsészéi is támpontul szolgálhatnak a magyarországi emlékek korhatározásához, mivel az ottani ötvösművek legnagyobb csoportja az 1578-ra keltezett szófiai, valamint három Szelim feliratos, tehát kétségtelenül XVI. századi csésze köré tömörül. A csészék rendeltetéséről a következőket mondhatjuk. A tárgyalt emlékeket, méretükből kiindulva (átmérőjük átlag 11—17 cm között váltakozik), előbb gyermekek fürdőzésénél használt vízmerítő tálnak, ún. ,,hamam tasü"-nak tartottam. Ennél sokkal valószínűbbnek látszik azonban a keleti ún. „sifa tasü"-val való kapcsolatuk.

3

9 Megnevezett edényekből

3

9 való ivás — keleti babonás hiedelem szerint — óv a betegségtől és szemveréstől. A pravoszláv egyházak használatában levő cirillbetűs feliratúakon kívül, felirat nélküli, arabeszkes csészék is előfordulnak.

4

0 De az egyik keresztúri csésze (XI. t. 2; 31. ábra) életfás, pávás köldökdíszének megfelelőjét — kehelyből kinövő életfa változatával — a Bolgár Nemzeti Múzeum egyik csészéjének fenekén is megtaláltuk (37. ábra).

41 Az élet vizéből ivó pávák szimbólumának fentebbi magyarázatát

4

2 összevetve a három szófiai csésze Szelim szultánt említő feliratával,

4

3 megtaláljuk az ezüst3

7 Borovs^ky S., Csanád vármegye története 1715-ig. II. (Bp. 1897) 355. Makót már 1552-ben elfoglalta a török, így érthető, hogy a kincs elrejtőjének — a gótikus, tehát a csészétől teljesen eltérő jellegű poharakkal együtt — keleti ötvöstárgy is birtokába került a XVI. század második felében. Nincs sok valószínűsége annak, hogy a csésze helyi készítmény lett volna. 3

8 Vö. KoSay, Z. H., Türkiye halkínín maddí kültürüne dair arastírmalar. II. Türk Etnografya Dergisi 2(1957) 23. 3

9 Olyan fémedény, amelynek belsejébe rendszerint imaszöveget vésnek, közepét pedig félgömbszerű köldökkel látják el. 4

0 L. 14. j. 4

1 L. 23. j. 4

2 L. 13. j. 4

3 A 425. ltsz. edény feliratának fordítása: „.. . évben veretett e csésze, Szelim szultán, császár idejében, hogy vele áldozzanak Isten és az összes szentek dicsőségére. Dicsőség Istenünknek!" — A 800. ltsz. csésze feliratának fordítása: „Szelim császár korában (készült), hogy igyunk belőle Szent Tódor templomában, Isten dicsőségére ürvacsorát. Ámen." (XIV. t. 2.) Két fenti — egymással rokon díszítményű — csésze mellett, van egy harmadik feliratos is, amelynek a díszítménye azonban ezektől teljesen eltér: hat szamárhátíves fülkéjében körös poncolt alapon egy-egy domborított gázlómadarat helyeztek el. E leltári szám nélküli edény feliratának fordítása: „Szelim császár korában (készült), hogy igyanak belőle Szent Tódor templomában az Isten dicsőségére ürvacsorát, Isten kegyelmével".