Folia archeologica 14.

Dienes István: Nemzetségjegy (tamga) a békési honfoglaláskori íjcsonton

NEMZETSÉGJEGY (TAMGA) A BÉKÉSI HONFOGLALÁSKORI fJCSONTON Napjaink történetírása érthetően nagy érdeklődést tanúsít a honfoglaló magyarság társadalmi viszonyai iránt. Amikor feleletet keres arra, mi tette lehetővé az államalapítást alig száz esztendővel a honfoglalás után, meg kell válaszolnia, vajon már. a honszerzéskor megvoltak-e, vagy legalábbis érlelődőben lehettek-e a hűbéri magyar állam kialakulásának gazdasági-társadalmi feltételei. Az őstörténetük területein tartózkodó előmagyaroknak a hűbéri fejlődést járó keleti birodalmakkal való kapcsolatai, a türk, helyesebben kazár államberendezésnek az egykori magyarságra gyakorolt hatása, korafeudális államunknak a korábbi, hagyományos keretekből kiépülő hatalmi szervezete: pl. anemzetségi szállásbirtokokból alakított királyi megyék stb. egyértelműen tanúsítják őseink társadalmi viszonyainak érettségét.

1 Kétségtelen, hogy az Árpád-kori forrásokból kimutatható fejlett osztálytagozódás gyökerei jóval korábbi időkbe nyúlnak vissza. Honfoglalóink hűbériség felé fejlődő, az államalapításra sok tekintetben felkészült társadalmának erős rétegezettségére utal az újabb régészeti kutatás, amikor a rangos emlékanyagot szolgáltató, kislélekszámú temetőket őseink vezető rétegéhez, míg a X—XII. században többnyire folyamatosan használt és ezért igen népes, szegényes hagyatékú temetők javarészét az alávetett helyzetű népréteghez, a köznéphez köti. Szőke Béla

2 és Török Gyula

3 alapvetően fontos felismerése után régészeti módszerekkel is igazolhatjuk, hogy honalapítóink társadalma végeredményben két ellentétes helyzetű és érdekű osztályra bomlott 4 Újabb ásatásaink közzétételével mi magunk is rövidesen gazdagítani fogjuk őseink társadalmi szerkezetéről való ismereteinket. Addig is egy szerényebb, de egyedülálló volta miatt figyelemre méltó adattal — az első honfoglaló magyar nemzetségjegy bemutatásával és rövid elemzésével — kívánjuk a fentebb előadottakat megerősíteni. A kérdéses nemzetségjegy a békés-povádi temető egyik sírjából előkerült íj csontléceibe (XVI. t. 1—5, XVII. t. és 36. ábra) van bevésve. A temetőre 1958-ban bukkantak rá, amikor a békési tangazdaság povádi rizstelepének öntözőberendezését építették. A leletmentést Trogmayer Ottó, szegedi múzeológus vezette, mégpedig igen nehéz körülmények között: vízben, sárban és a 1 L. erre vonatkozólag főként Győrffy Gy. kutatásainak nagyszerű eredményeit: Tanulmányok a magyar állam eredetéről. (Bp. 1959) 8 S

zőke В., Arch. Ért. 86(1959) 32—47. 3 Törők Gy., Die Bewohner von Halimba-Cseres nach der Landnahme. Veröff. des Landesmus. f. Vorgesch. Dresden 6. (Leipzig 1959). 4 Magam is megkíséreltem nemrégiben — az írott forrásokkal egyeztetett — összefoglaló képet adni őseinkről a felső-szabolcsi honfoglaló leleteket ismertető dolgozatomban: A kisvárdai vár története. (Kisvárda 1961) 95—196.