Folia archeologica 14.

Dienes István: Nemzetségjegy (tamga) a békési honfoglaláskori íjcsonton

96 Dienes István nagy iramú földmunkától siettetve. Összesen 151 sírt hozott napvilágra, amelyek közül 8-ban őskori, zsugorított helyzetű váz feküdt. 143 sír a honfoglaló magyarság egyik — hosszú időn át helyben maradt — köznépi családjának jellegzetes temetkezése. Sajnos nem teljes a temető, hiszen — amint az megállapítható volt — a felszínhez közel eső sírokból jónéhány elpusztult, a temető egy része pedig jelenleg benyúlik a Kőrös jobbparti gátja alá. A temető részletes közlésére maga az ásató vállakozott,

5 magunk — rendelkezésünkre bocsátott adatai, jegyzetei alapján — csak a tamgás íjcsontokat ismertetjük e helyen. Tárgyunk szempontjából a temetőre vonatkozóan a következőket kell tudnunk: A feltárt sírok nagy többsége a mellékletekből ítélve Árpád-kori. Néhányat éremleletek is kelteznek, amelyek közül legkésőbbi a 76. sírból való II. Béla (1131—1141) dénár, legkorábbi a 99. sír I. Endre (1046—1060) érméje.

6 A temetőt azonban I. Endre koránál jóval előbb nyithatták meg. A 45. lovassír még kétségtelenül a X. századból eredhet. Hasonló korú temetkezésekről néhány egyszerű hajkarikán, egy szórvány kengyelen kívül az is tanúskodik, hogy több sír közelében — valószínűleg rátemetkezésekkel megsemmisített korai sírokhoz tartozó (?) — lócsontokat észleltek. Feltűnő, hogy akárcsak a templomkörüli temetőinkben, a 37. sír végében, jobboldalt, ott találjuk félretolva és egy csomóba összerakva egy — a sírgödörrel megbolygatott — régebbi temetkezés teljes csontanyagát. Több helyütt megfigyelhető az is, hogy különböző korú sírok kerültek egymás mellé, sőt — mint a 90. és 101. sír esetében látjuk — egymás fölé is rétegződtek. A terület betelepítése tehát nem sorjában történhetett, vagyis a temető bizonyos helyeire — talán a közelebbi családi kapcsolatok miatt — később ismét temettek. A gellértegyházi temető

7 példájából kiindulva akár templomkörüli temetkezésre is gyanakodhatnánk, az ásatási megfigyelések azonban erre nem szolgáltatnak kellő bizonyítékot. Annyiban különbözik is temetőnk a gellértegyházitól, hogy míg ott a temetkezés minden bizonnyal már hosszabb időn át szünetelt a templom felépítése előtt, Békés-Povádon a temető használata a X. századtól folyamatosnak látszik. Eddigi adataink alapján a békési temetőt tehát a településen kívül eső

; pogány temetkezőhelynek tarthatjuk. A leletanyag színmagyar népességre mutat, a korai sírokban az őslakosságra utaló tárgyakat nem lelünk. Csupán az 58. sírban találtak a szokásos deltoidalakú nyílvasakkal együtt egy szakás nyílcsúcsot, amely a helyi lakosságtól átvett példány, illetve azok mintájára készült darab lehet. Honfoglaló temetőinkben

8 is korán meghonosodó tárgyfajta, népiségjelző szerepe nincs. Az 58. sírban különben is kétségtelenül magyar származású, íjjal (vö. XVI. t. 9—13) felszerelt férfi feküdt. — A X. század fordulójától — az ékszerek divatjának 6 L. Trogmayer 0., MFMÉ 1960—1961. (sajtó alatt). 8 Az érmek meghatározását — Trogmayer O. felkérésére — Gedai István végezte, amiért itt is köszönetet mondunk. ' Zalotay E., Gellértegyházai árpádkori temető. RF I. 7. (Bp. 1957). 8 Pl. Eperjeske = Kiss L., Arch. Ért. 39(1920—22) 54. 17. kép; Pilin-Sirmányhegy = Натреl ]., Üjabb tanulmányok a honfoglalási kor emlékeiről. (Bp. 1907) LXVI. t. 45. sir 1. stb. 36. ábra