Folia archeologica 14.
Török Gyula: Pogány kultusz emléke a sopronkőhidai temetőben
Pogány kultusz emléke a sopronkőhidai temetőben 91 Ovális nyílásának átmérői 3,8, 2,6 és 1,9 cm. Falvastagsága 2—3 mm. Vastagabb végein 2—2 kisebb, száján négy nagyobb lyuk van, a lezárásra, illetőleg a dugó behúzására. Mindhárom ágát az avarkorban divatos széles szalagfonat dísz zárja körű' és ezeket két-két keskeny párhuzamos vonalakkal tagolt csík szegélyezi. A fonatdíszeket hasonló szegélyezésű párhuzamos vonalpárokkal tagolt szalag köti össze, alul és felül a hosszabb szakaszon. A sótartó geometrikus díszei között mindkét oldalon egy-egy homorú mező maradt szabadon. A mezőkben két-két egymással szembeforduló állat rajza látható. Az állatok testét pontok borítják s ezáltal emelkednek ki a háttérből. Az állatfejek simák, csak a szemeket jelölték egy-egy ponttal. Formájuk elárulja, hogy fejre tett rövid, félhold alakú szarvakat és arckoponyacsont nélkül készült maszkot ábrázolnak. Az állatok alakja itt is a lóhoz hasonlít (nyak, far, lábtartás). Az állatok faroktartása jelleg nélküli, félkörben visszacsapódé. Mindkét oldal mezőjében a jobb kezünk felé eső állat az erőteljesebb, nagyobb, bátran előretörő, a másik kisebb, megtorpanó, meghátráló. Nyilvánvalóan — a pogány kultusz ünnepén szokásos — maszkba bújtatott állatok játéka. A sopronkőhidai pontosabb rajzú darab alapján mondhatjuk, hogy a szabadkézi rajzban gyakorlatlanabb tatabányai csontfaragó is szarvasmarha maszkba bújtatott lovakat ábrázolt. A tatabányai sótartó nemcsak formájával, hanem ábrázolásával is az avarkor egyik népcsoportjának hiedelemvilágára utal, tehát az etnikai kapcsolatok összefüggését is itt kell keresnünk. Üllő II. 129. sír 4/1921. Öntött övgarnitúrás gazdag férfisírból való, amelyben ételmaradékokból származó állatcsontok is voltak. Díszítés csak előlapján van; körben három pontkör, a körből kiágazó három küllő s mindegyiken két-két ellentétes irányban kunkorodó s pontban végződő inda. Publikált, 29 de közléséből nem tűnik ki, hogy díszített. Felületét éles késsel vágták szögletesre. Külalak és felületkezelés tekintetében a jánoshidai 162. sz. sír sótartójára emikékeztet. Díszítése a világoszlop-, vagy életfa felülnézeti képét juttatja eszünkbe. A sopronkőhidai szarvasmarha maszkos temetkezési szokás megvilágításához a kettősívű csüngők mellett a díszített sótartók nyújtottak becses anyagot. Az állatos tisztelet egyes átmeneti szakaszaira a korábbi adatok összevetésével reális alapot nyerhetünk. 3 0 Az euráziai lovasnépek hiedelemvilágát észak felől a rénszarvas (szarvas) körül kialakult kultusz, dél felől a termékenység istenasszonya (Magna Mater) és az életet fenntartó datolyapálma (életfa) kultusz hatása érte. A lovasnépek befogadták mindkettőt és ezért sámán szertartásaikban szarvasagancs maszk került lovaikra (szkíták), és életfa ábrázolás látható sziklarajzaikon, sámán dobjaikon. A lovasnépek is hatással voltak a magas kultúrák vidékének népeire. Jóval időszámításunk kezdete előtt be-be törtek a déli vidékre, elvitték oda maszkba öltöztetett ijesztő lovaikkal a griff és más fantasztikus állatok ( a gonosz) képét. Gazdagították az iráni, a keletázsiai, a kisázsiai és a görög 3 1 művé2 9 Cs. Sós A., Acta Arch. Hung. 6(1955) LXXI. t. 1. 3 0 Vö. László Gy., A népvándorlás .. . 3—24. A mokrini korai avar sírból származó csonttégely rajza: uo. 4. kép.; Lásd még: Ua., A koroncói lelet és a honfoglaló magyarok nyerge. AH 27. (Bp. 1943) 51. kép. 3 1 Pugacsenkova, G.A., Grifon v anticsnom i szrednevekovom iszkussztva Szrednej Azii. SzA 1959:2. 70—84.
