Folia archeologica 14.

Soproni Sándor : Római sírvers Szentendréről

Ein römisches Grabgedicht aus Szentendre 55 kő datálása, az ala I Thracum említése alapján, mely csapattest a III. század második feléig a nagytétényi táborban állomásozott,

1

7 nem mond ellent a szentendrei, az aquincumi és a nagytétényi kőemlékek datálásának, mind a négy kő a III. század első feléből, a 3—4. évtizedből származhat. A kőanyag, a betűtípusok azonossága alapján megállapíthatjuk, hogy a Daru utcai, a szentendrei, a csákvári és a nagytétényi kőemlékek egy időben és egy műhelyben, minden bizonnyal az Aquicumban működő kőfaragó műhelyek egyikében készülhettek. Ami magát a hexameterben írt verseket illeti, ezek is minden bizonnyal egy kéztől származhatnak, mivel nem valószínű, hogy ugyanazon kőfaragó műhely számára egyszerre két, vagy három költő is dolgozott volna. Nagy Lajos nem ismerte fel az akrostichont s még „versfaragó irodáról" ír, azonban elfogadhatóbbnak látszik a fentiek alapján egyetlen költő többé-kevésbé sikerült alkotásainak tekinteni a verseket. Lupus költőnk raktáron tartott néhány alkalmi verset s ebből a kollekcióból válogathattak a vevők, illetve megrendelők. A gyűjteményből eddig tehát már három verset ismerünk s további leletek valószínűleg gyarapítani fogják Lupus költészetére vonatkozó ismereteinket. Nagy Lajos feltevése alapján ebbe a körbe számíthatjuk Aelia Sabina verses szarkofágját is,

1

8 melynek első sora kifejezésben szintén hasonlóságot mutat a nagytétényi és csákvári kövek szövegével. Hogy maga Lupus egyben a kőfaragóműhely tulajdonosa is lett volna, nem bizonyítható. Szerény nevéből következtetve esetleg felszabadított tanult rabszolga lehetett. S befejezésül, hogy a két szíriai származású elhunyt síremlékére Lupus költő ezen versgyűjteményéből azonos, epikureista sírverseket választottak az elhunyt hozzátartozói, nem lehet véletlennek tekinteni. SOPRONI SÁNDOR EIN RÖMISCHES GRABGEDICHT AUS SZENTENDRE In einem Grab des spätrömischen Gräberfeldes

3 von Szentendre (Ulcisia castra) VIII milia passuum nördlich von Aquincum kam im Jahre 1958 das Bruchstück einer in Verse gefaßten Grabinschrift aus sekundärer Verwendung zum Vorschein.

12 (Taf. XII, Abb. 14). Die Inschrift stimmt mit dem Text der in Aquincum in der Daru Gasse zutagegekommenen Grabinschrift

4 beinahe völlig überein. Der fehlende Teil des aus 10 Zeilen bestehendenTextes kann mit Hilfe der Inschrift von Aquincum vollständig ergänzt werden.

6"

7 Die Buchstabentypen der beiden Inschriften sind die nämlichen, sie sind aus derselben Werkstatt hervorgegangen und fallen zeitlich in die ersten Jahrzehnte des 3. Jahrhunderts.

8 Die Anfangsbuchstaben der Zeilen des Akrostichons ergeben den Namen des Dichters: LVPVS FECIT.

9 " Wagner, W., i.m. 69 sk.; Nagy T., Arch. Ért. 81(1954) 104. A CIL III 10624. sz. mérföldkő alapján legalább 251-ig Nagytétényben állomásozott a csapattest. A csákvári és a nagytétényi feliratok Aurelia gentiliciumai alapján a köveket 212 utánról származtathatjuk. 1

8 Nagy L., Az aquincumi orgona. (Bp. 1934) 9 sk.